Éves teljesítmény kiszámítása

Akkurátusan vezetem, hogy mit csinálok a tőzsdén (van egy trading_log nevű óriási táblázatom, historikus adatokkal, képletezett lapokkal), és az adatokat időnként megpróbálom feldolgozni. Ezeknek a feldolgozásoknak számomra hasznos eredményei vannak, pl. ezért (is) hagytam abba az certifikátokkal és a CFD-kkel való kereskedést. Az a kérdés, hogy "idén hány százalékot kerestem", elég régóta foglalkoztat, mert jó lenne tudni, hogy pontosan mi is a teljesítményem. Régebben ezt így számoltam ki:

• megnéztem év elején, mennyi pénzem van az értékpapírszámlámon (ez a tőke),
• év végén a trading_log-ból kiszedtem, mennyit kerestem/buktam az év során (ez a haszon),
• és a kettő hányadosa a teljesítmény (haszon / tőke * 100),
• finomítottam még avval, hogy külön kiszámoltam a hasznot az osztalékra és a kereskedésre is (a teljes tőkére vetítve).

Elsőre nem rossz ez a módszer, de van két nagy hibája:

1. Az évközi pénzmozgást nem kezeli: ha beteszek vagy kiveszek pénzt, az elvileg a tőkét növeli/csökkenti, de ha az év eleji tőkével számolom az évvégi eredményt, akkor a friss pénzből vett részvények eredménye (osztalék vagy árfolyamnyereség), illetve a kivett pénz hiánya torzítja a teljesítményt.
2. Csak a realizált eredményt veszi figyelembe ez a számítás, a lebegő profitot nem, pedig az is számít, ha egy részvény pluszban/mínuszban van, csak nem adtam el, és nem kaszáltam/buktam rajta. 

Hogyan számolok én

Pár éve finomítottam a számításomon, a pénzmozgásokat időarányosan hozzászámítom a tőkéhez (pl. ha félévkor beteszek ezer dollárt, akkor az 500 dollárral növeli a tőkét, amivel az éves eredmény elosztom a teljesítmény kiszámításához). 

Idén pedig már a nem realizált profitot is számba fogom venni, sőt, a kényszeres nyilvántartásomat felhasználva visszamenőleg is meg tudom nézni, hogy mi volt a lebegő profit/loss az előző években, és így a helyes teljesítményemet is kiszámolhatom. Gondoltam én, amíg ki nem kutattam, hogyan csinálják az alapok.

Hogyan számolnak az alapok

A nettó eszközérték (net asset value, NAV) változásából számolják ki a teljesítményt:

Ez a képlet szintén nem kezeli azt, ha valaki pénzt tesz be az alapba, vagy onnan pénzt vesz ki, de a lebegő profitot figyelembe veszi. Részvényalap esetén: mennyi az alapban lévő részvények értéke az év elején (árfolyam * darab), és mennyi az év végén, a különbség az eredmény (amit még a kapott osztalékok növelnek, mert ezt mindig hozzáadják a NAV év vége értékhez), amiből a százalékos teljesítmény egyszerűen kiszámítható. 

A pénzmozgások kezelését viszont nagyon rafináltan oldják meg, kiszűrik a pénzmozgások hatását a befektetési jegyek kibocsátásával/bevonásával:

• Az évet szegmensekre bontják. Minden szegmens a pénzbeáramlások vagy kiáramlások között van, egy szegmensen belül nincs pénzmozgás. 
• Amikor jön a friss pénz, ott lezárják az időszakot (szegmenst), és a.) kiszámolják, hogy a nettó eszközérték egy befektetési jegyre vonatkozóan mennyi; b.) a friss pénzt a kiszámolt nettó eszközérték szerint befektetési jegyre váltják. Pl.:
• Év elején egy befektetési jegy 1 dollár volt, volt belőle 1 millió darab, így a befektetési alap értéke pont egymillió dollár volt.
• Fél év elteltével 10% hozamot csinált az alap.
• Egy befektetési jegy értéke ekkor 1,1 dollár.
• Jön 110000 dollár friss pénz az alapba.
• Ezt a 110000 dollárt befektetési jeggyé konvertálják az aktuális eszközértéken, ami 1,1 dollár, azaz lesz 100000 új befektetési jegy (110000 / 1,1), összesen 1,1 millió darab.
• Így a hozam egy befektetési jegyre vonatkozóan mindig pontosan kiszámolható, mert a friss pénz nem a hozamot változtatja, hanem a befektetési jegyek számát.
• A szegmensekre vonatkozó hozamokat a befektetési jegyekre vonatkozóan összesítik egy évre.

Na, ezt én a saját befektetéseimre nem így fogom csinálni, mert túl sok számolást igényelne mindig a befektetési jegyre való konvertálás. Vagy kéne hozzá egy program, a fene tudja, egyelőre bele se gondolok. 

Érdekesség: az S&P 500 benchmark

A legtöbben az S&P 500-at szeretnék megverni, de ez elég nehéz, mert egy indexet nem lehet pontosan lekövetni:

• Negyedévente felülvizsgálják, és ki- és bekerülnek cégek az indexbe a kritériumoknak megfelelően.
• A ki- és bekerülésnek mindig van hatása az adott cég árfolyamára, amit nem lehet kereskedéssel pontosan lekövetni, tudniillik amikor bekerül egy cég, akkor jellemzően felmegy az árfolyama, és mi nem tudunk olyan árfolyamon vásárolni belőle, mint amikor bekerült. Amikor kikerül egy cég, akkor leesik az árfolyama, mi meg nem tudjuk eladni azon az árfolyamon, amikor még az indexben volt.
• Külön szívás, ha egy cég nem csak kikerül az indexből, de csődbe megy. Az S&P csak kidobja az indexből és egy új céggel meg tovább, de nekünk marad egy értéktelen részvényünk, amibe anno tőkét raktunk, és azt elbuktuk. 

Az indexkövető ETF-ek persze villámgyorsan követik az indexek változásait, de megnézném, hogy mi történne akkor, ha most lenne egy olyan csőd, mint 2001-ben az Enroné. Szerintem lenne különbség az indexkövető ETF-ek és az indexek teljesítményei között.

Vagyonépítés osztalékkal, a könyvem. Elérhető epub, mobi, pdf formátumokban a Smashwords-ön, az Apple Books-on és a Google Play-en.

Top10 upgrade

A roic.ai pár hónapja kijött egy API fejlesztéssel (v2), kipróbáltam, mert az AAPL ticker minden adatához hozzá lehet férni az API-n keresztül, hogy tesztelhessük a dolgot, és előfizettem rá. A Top10 listám előállításához kellenek olyan adatok, amik nincsenek a Dividend Champion listában (ROIC és FCF), és ezeket minden hónapban kézzel szedtem össze, nem az összes részvényre, hanem csak a 40 legjobbra (amik ezen paraméterek nélkül a legjobbak). De így már az összes, kb. 680 cégre le tudom kérni ezeket az adatokat automatizáltan, és tudom értékelni őket egy kicsit kifinomultabban. Nem mellesleg egy csomó egyéb adathoz is hozzáféhetek automatizáltan, szóval kitárult a világ.

A lekérdezéssel kicsit kínlódtam, először Google táblázatból az importhtml függvénnyel próbálkoztam, de a Google nem szereti, ha 600+ kérést futtatunk, egy éjszakáig tartott, mire lejöttek az adatok. A Python volt a másik verzió, egy rövid programmal 5 perc alatt itt van minden adat.

Kicsit változtattam a szelektálási módszeremen:

• Piaci kapitalizáció: 500 millió USD.
• Hozam: 2,5%.
• Folyamatos osztalékemelés évei: 14.
• FCF: a payout ratio szerint pontozom az összes céget, a legalacsonyabb százalék a legjobb. Aki 100% felett fizet, az automatikusan kiesik.
• ROIC (bankoknál ROCE): 3,5% a küszöb, és pontozom az összes céget, a legnagyobb százalék a legjobb.
• DGR (1, 3, 5 és 10 éves emelések súlyozott átlaga): 4%.
• 457 napon belül emelt osztalékot (ez egy év plusz egy negyedév). Ezen belül nincs súlyozás.

A súlyozás sorrendje (elöl a legfontosabb): yield, DGR, years, ROIC, FCF. 

A legutóbbi, októberi listára, ami 686 céget tartalmazott, kigyűjtöttem minden adatot. 69 olyan cég volt, ami megfelelt az én feltételeimnek. Amikor csak a legjobb 40-re gyűjtöttem ki a ROIC-ot és a free cash flow-t, akkor a végére kevesebb, mint 20 szokott fennmaradni a listán, mert ez a két paraméter azért szelektál rendesen. Na, hát így. Mostantól listázgatok orrba-szájba.

Vagyonépítés osztalékkal, a könyvem. Elérhető epub, mobi, pdf formátumokban a Smashwords-ön, az Apple Books-on és a Google Play-en.

Miért nem használok stopot a részvényeknél?

2017-18 tájékán, amikor német meg osztrák részvényekkel kereskedtem, gyakran állítottam be stopot. Volt olyan, amikor már pluszban volt egy részvényem, és profitvédő stopot használtam, aztán húztam felfelé, ha tudtam, általában zárt a stop. Máskor meg oda raktam stopot, ahol az általam helyesnek tartott Elliott-i formáció sérült. Ha nem az lesz, amit elterveztem, gondoltam, akkor minek tartsak egy részvényt. Sokszor zártam így veszteséggel egy-egy vásárlást, ami aztán kisebb vagy nagyobb idő után pozitívba fordult volna. Ezek egyikét se csinálom már.

Stopnak szerintem ott van értelme, ahol egy pozíció tartása pénzbe kerül. Ezek a származtatott termékek, CFD pl. Azokat nem érdemes a végtelenségig tartani, mert a nyereséget elviszi a tartás költsége. A CFD-ket én már elhagytam, nem nekem valók, volt időm (és pénzem) ezt megtanulni. Amit viszont ingyen tarthatok a végtelenségig, azt inkább tartom akár éveken keresztül is.

A Walgreens Boots Alliance (WBA) kapcsán jutott mindez az eszembe. A WBA január 30-án felfüggesztette a jócskán lecsökkentett osztalék kifizetését is. Ránéztem a jelentésükre, gyalázatosak a számok, már az operating cash flow is negatív, de még volt egy csomó capex-ük is, a free cash flow -424 millió dollár lett a 2025 Q1-re (ők így számozzák a negyedéveket).

Van egy részvényem tehát, amit 2019-ben vettem, és bővítettem 2020-ban, és ez a csomagom ma -79%-ot mutat. Ha a megkapott osztalékokat is számolom, akkor -58%-on állok, és ez sajnos nem fog javulni, mert mostantól nulla az osztalék. Mit csinálhatnék evvel a csomaggal?

• Eladom: realizálom a veszteséget, aztán befektetem a maradék pénzt, remélve azt, hogy az majd hasznot hoz.
• Tartom: kivárom, hogy hozzon valamit, és kis haszonnal, vagy kis bukóval - a jelenleginél jelentősen kisebbel - ki tudjak szállni belőle.

Én már régóta ilyen esetekben tartom a részvényeket, ezek miatt:

• A tartásnak nincs költsége, a pénzre pedig nincs szükségem (amikor mégis volt ilyen, akkor fájó szívvel adtam el veszteséges részvényeket, de alapvetően olyan pénzt teszek ide, amire úgy tekintek, hogy hosszú ideig nem lesz rá szükségem).
• Mi történhet egy ilyen céggel?
• Csődbe megy: ekkor elvesztem a befektetett pénzem 100%-át. Többet nem, mert itt nincs tőkeáttétel. Én nagy és régi cégeket szeretek vásárolni, akiknek hosszú osztalékfizetési múltjuk van, ezek azért nem szoktak csődbe menni.
• Felvásárolja valaki: na bumm, legfeljebb lesz egy új cégben is részvényem.
• Átszervezi magát: leválasztja az egyik üzletágát és a tőzsdére viszi azt. Ilyenkor kapok új részvényt az új cégből. Ebben már többször volt részem, IMB, AT&T, GE után kaptam az új cégekből. Ezeket szerintem minél előbb érdemes eladni, általában mindenki így gondolja, ezért esik az árfolyam sokáig. Mindenesetre ez ingyen pénzt jelent minden esetben.
• Kb. minden esetben, amikor eladtam egy részvényt veszteséggel, akkor egy idő után - ami akár sok év is lehet - jó nyereséggel lehetett volna kiszállni belőle. Volt, amikor sikerült kiülnöm a veszteséget - DTAG, MTEL -, de régebben nem volt hozzá türelmem. Na, most már van.

A rossz cégekből lehet újra jó cég, a realizált veszteségből meg nem lesz soha nyereség. A lényeg a türelem.

Vagyonépítés osztalékkal, a könyvem. Elérhető epub, mobi, pdf formátumokban a Smashwords-ön, az Apple Books-on és a Google Play-en.

Havi vs. negyedéves osztalékfizetők

A legtöbb amerikai osztalékfizető cég negyedévenként fizeti az osztalékot, de vannak olyanok, amelyek félévenként vagy évenként fizetnek. És vannak a havi osztalékfizetők. 

Egy kis statisztika 

A Sure Dividend szerint 2022. áprilisában Amerikában 49 havi osztalékfizető cég volt. A Dividend Champion List csak azokat listázza, akik már legalább 5 éve emelik folyamatosan az osztalékot, a márciusi lista 722 cégéből csupán 8 havi emelő volt. A havi osztalékfizetők ezek szerint vagy nem szeretnek minden évben emelni, vagy friss osztalékfizetők.

Mit csinálnak másként a havi osztalékfizetők, mint a többiek? 

Szerintem semmit. 

A cégek negyedévente publikálják a számaikat, ahogyan azt a törvények előírják. De minden cégnél havonta készülnek el a belső riportok, a menedzsmentnek folyamatosan ismernie kell a vállalat pénzügyi helyzetét. Havonta viszont nem hoznak osztalékhoz kapcsolódó döntéseket. 

Nem néztem végig a havi osztalékfizetők osztaléktörténetét, de egészen biztos vagyok abban, hogy nincsenek olyan cégek, amelyek havonta emelik az osztalékot. Van néhány negyedéves emelő, de olyanok, amik havonta emelnek, nincsenek. De ha lennének is, ott sem havonta születnének meg az osztalékkal kapcsolatos döntések. 

Negyedév harmadolva

A havi osztalékfizetés ugyanis nem más, mint a negyedéves fizetések harmadolása.De negyedévente döntenek az osztalékok mértékéről, ahogyan mindenki más. 

Azért fizetnek havonta, mert úgy gondolják, hogy vonzóbb az a piacon, ha az osztalékfizetés igazodik a számlák és fizetések ciklusához. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, ellenőrizni kellene egy olyan cég árfolyamát, amelyik áttért a negyedéves fizetésről a havira (nem tudom, hogy volt-e ilyen). Mindenesetre a cégektől nem idegen, hogy olyan változtatásokat tegyenek, amiktől a forgalom felfutását remélik. A felaprózás (split) is ezt szolgálja, a 10-500 dollár közötti részvényárfolyamokat a piac jobban szereti, mint a sokezreseket, a kispénzű vásárlók nem tudják megvenni a túl drága részvényeket. A havi osztalékfizetés is ilyesféle mézesmadzag, jobban veszi a nagyközönség azt, ami havonta fizet, emiatt aztán magasabb lesz az árfolyam.

Nálam a vásárláskor nem szempont az osztalékfizetés gyakorisága. 

Ha támogatnád a munkámat, a Patreonon megteheted.

Befektetővédelem

Bármilyen gondosan is választunk brókercéget, előfordulhat, hogy éppen az megy csődbe, amelyik a mi számlánkat kezeli. A Buda-Cash és a Quaestor csődjét a cégek bűnöző menedzsmentje okozta, de a Sberbank esetében azt láthattuk, hogy banktól kívülálló bűnözők is lehetnek az összeomlás okozói. Ilyenkor a biztosítás védhet meg attól, hogy elveszítsük a vagyonunkat. 

Mindig olyan brókert válasszunk, amelyik az európai vagy az amerikai befektetővédelem hatálya alá esik, és csak annyi értékpapírunk legyen egy cégnél (nem számlánként, hanem összesen, mert a biztosítás ügyfélre összevontan vonatkozik), amennyit még kártalanít a biztosítás. A kártalanítás nem automatikus, azt mindig kérni kell, és egy éve van a károsultnak azt megkérni attól a naptól számítva, hogy a kérvény benyújtható. 

Amerikában a SIPC kártalanítási alap ötszázezer dollárig kártalanít, Magyarországon a Befektető-védelmi alap (Beva) százezer euróig.

A Beva kártalanítás részletei:

• A Beva a kártalanítást forintban nyújtja.
• A kártalanítás mértéke egymillió forintig 100%, egymillió forint felett egymillió forint és az egymillió forint feletti rész 90%-a. Azaz a pénzünk egy kis részét csőd esetén elbukjuk.
• Ha a kártalanítás hiányzó értékpapír után jár, összegét az értékpapírnak a felszámolás kezdő időpontját megelőző 180 nap átlagárfolyama alapján számítják ki. Így lehet a kártalanítás során árfolyamnyereségünk és veszteségünk is, a részvényeinktől függően. 
• Devizában fennálló követelés esetén a Beva a kártalanítás forintösszegét az érintett tag felszámolásának kezdő napján érvényes MNB devizaárfolyam alapján számolja ki.
• A százezer euró összeghatár meghatározása szintén a felszámolásának kezdő napján érvényes MNB devizaárfolyam alapján történik.

A védelmet ne a kiválasztandó brókercégnél ellenőrizzük le, hanem az alapoknál:

• Magyarországi befektetővédelem (Beva): https://bva.hu/hu/befekteto-vedelem/beva-tagintezetek/
• Amerikai befektetővédelem (SIPC): https://www.sipc.org/list-of-members/

Amelyik cég szerepel a Beva vagy a SPIC listáján, ott bátran nyithatunk számlát. 

Nekem két cégnél van értékpapírszámlám, az Ersténél és a Randomnál. 2021. augusztus 31-én jelentették be, hogy az Erste megveszi a Random Capitalt. A két társaság jogilag egyelőre két cégnek számít, a Beva alatt szerepelnek mindketten, azaz a két számlám külön-külön is a védelem hatálya alá esik. Nem tudom, meddig marad ez így, de már tervezem, hogy nyitok egy újabb számlát máshol és úgy csoportosítom át a részvényeimet, hogy bárki becsődöl, én a pénzemhez juthassak.

Ha támogatnád a munkámat, a Patreonon megteheted.

Top 10 módszertan backtest

Öt éve kezdtem az osztalékfizető részvények vásárlását, először csak az aktuális hozamot nézve, később a fenntartható osztalékemelésemelésre és -fizetésre fókuszálva. Időnként elgondolkozom azon, milyen kár, hogy nem korábban kezdtem. Egyrészt mostanra már nagyon gazdag lennék, másrészt meg tudnám, hogy a módszerem, amivel kiválogatom minden hónapban a legjobbakat (a havi Top 10-et), hosszú távon mennyire megbízható. Szerencsére a két problémából az egyikre van válasz. Sajnos nem a visszamenőleg történő meggazdagodásra, de a módszeremet le lehet ellenőrizni. Ezt hívják backtest-nek, amikor egy modell hatékonyságát múltbéli adatokon ellenőrizzük.

Backtest keretek

Kiválasztottam egy évet, a 2014-et, amin a Top 10 módszertanomat leteszteltem. 2014 egy átlagos év volt, nem volt világválság, a piacok szolidan emelkedtek, a Dividend Champions List már rendelkezésre állt évtizedes múltbéli adatokkal, és az azóta eltelt nyolc év bőven több, mint a Top 10-es módszerem kétéves történelme.

Így teszteltem:

• Letöltöttem a DCL táblázatokat 2014-ből mind a tizenkét hónapra.
• A mostani listához képest akkor eltérő volt a formátum, ezért ahhoz a listához igazítottam az értékelő táblázatomat. Év közben is volt egy formátum változás, kétszer kellett ezt megcsinálnom.
• Minden havi DCL táblát kiértékeltem, és az aktuális legjobb részvényből "vásároltam" azon az áron, ami a DCL elkészítésekor érvényes volt.
• Az értékelést a free cash flow és ROIC paraméterekre nem tudtam elvégezni, azok kimaradtak.
• A chartokat se néztem meg, mi lenne Elliott alapján az az ár, amin érdemes lenne vásárolni. 
• Ha egy részvény már volt a virtuális portfóliómban, akkor hiába volt újra az első, nem vettem belőle. Egy részvényből csak egyszer vásároltam, de minden hónapban vásároltam abból, ami a legjobb volt a módszerem szerint és még nem volt a portfóliómban.
• A részvények hozamát megnéztem most, hogy az osztalékemelések után mennyi az aktuális hozama a bekerülési árra vetítve, illetve megtartották-e az osztalékemelő státuszokat.

Egy nagyon fontos eltérés van a virtuális 2014-es portfólióm és a mostani között, ez pedig az Elliott alapú vásárlási ár meghatározása. Én csakis olyan áron vásárolok, amit előtte EWP alapon meghatározok. A virtuális portfólióba pedig a lista megjelenésekori árfolyamon vettem meg a részvényeket, biztosan drágábban, mint ahogyan azt csinálnám. A hozam emiatt nem túl magas, viszont a fenntartható osztalékfizetés így is vizsgálható.

A 2014-es vásárlások mostani állapota

2014					2022. március
Hó	Legjobb	Ár	Éves osztalék	Hozam	Ár	Éves osztalék	Hozam	Árfolyam-nyereség	Megjegyzés
1	HP	84,1	2,50	2,97%	41,88	1	1,19%	-50,20%	Osztalékot vágott
2	TGT	56,6	1,72	3,04%	206,97	3,6	6,36%	265,67%	Champion, 54 év
3	AWR	30,0	0,81	2,70%	83,89	1,46	4,87%	179,63%	Champion, 67 év
4	WPC	60,1	3,58	5,96%	79,7	4,22	7,02%	32,61%	Champion, 25 év
5	O	43,5	2,19	5,04%	65,35	2,964	6,82%	50,40%	Champion, 29 év
6	WMT	76,8	1,92	2,50%	142,07	2,24	2,92%	85,06%	Champion, 49 év
7	CAT	108,7	2,80	2,58%	214,83	4,44	4,09%	97,69%	Champion, 28 év
8	CSVI	35,1	0,88	2,51%	51,25	1,08	3,08%	46,22%	Champion, 43 év
9	MCD	93,7	3,24	3,46%	226,87	5,52	5,89%	142,07%	Champion, 46 év
10	GPC	87,7	2,30	2,62%	121,69	3,58	4,08%	38,74%	Champion, 66 év
11	XOM	96,7	2,76	2,85%	84,92	3,52	3,64%	-12,19%	Champion, 39 év
12	CVX	109,2	4,28	3,92%	170,9	5,68	5,20%	56,52%	Champion, 35 év

A tanulságok

A bekerüléskori átlagos hozam 3,35% volt, ez egyértelműen a mechanikus vásárlás eredménye.

A mostani átlagos hozam 4,6%, ez nagyon kevés növekedés. A bajnokok emelése egyre csökken, a feltörekvők szoktak nagyokat emelni, és alapvetően egy infláció nélküli környezetben emeltek, nem erőltették meg magukat.

Az árfolyamnyereség átlaga majdnem 78%, ez 7-8 évre elég jó érték, éves 10% körüli.

Egy cég vágott osztalékot a 12 közül, ezt is jónak tartom.

A fentiek alapján úgy érdemes vásárolni, hogy mindig legyen egy biztos alap, bajnokok leginkább, akik nem valószínű, hogy osztalékot vágnak. Ezeket sávosan jó megvenni, és ha az árfolyamnyereség megfelelően nagy, akkor el kell adni belőlük, hogy új vásárlással az árfolyamnyereséget is osztalékká tudjuk konvertálni. Ha pedig már van elég bajnokunk, akkor lehet venni a kockázatosabb cégekből is, akik rövidebb osztalékemelési múlttal rendelkeznek. Ezek fognak nagyobbakat emelni.

Ha támogatnád a munkámat, a Patreonon megteheted.

A REIT-ekről röviden

A REIT-ek (Real Estate Investment Trust) az osztalékbefektetők egyik kedvenc célpontjai az átlagosnál jellemzően magasabb osztalékhozamok miatt. A REIT-ek a tőkéjüket (sok hitellel kiegészítve) ingatlanokba fektetik és azokat kiadják. Ha REIT-ek részvényeit vásároljuk, akkor úgy fektethetünk az ingatlanpiacba, hogy nem veszünk ingatlant, nem kell a hasznosítással vesződnünk, és remélhetjük, hogy mindezeket profik végzik el helyettünk. Nálunk 2017 óta létezik ez a társasági forma, a Szabályozott Ingatlanbefektetési Társaság (SZIT), de az USÁ-ban már több mint 60 éve vannak REIT-ek. Én most az amerikai REIT-ekről írok, mert ott fektetem be a pénzem, és csakis a hagyományos REIT-ekről, a mortgage REIT-eket (amelyek nem közvetlenül ingatlanba, hanem jelzálogba fektetnek), kihagyom. 

A REIT-ek re vonatkozó szabályok

Ahhoz, hogy az amerikai szabályozás szerint egy cég a REIT státuszt megkapja, ezeknek a főbb pontoknak kell megfelelnie:

• Ne legyen pénzintézet vagy biztosítótársaság
• Legyen 100 vagy több személy közös tulajdona
• Jövedelmének 95%-a osztalékból, kamatból és tulajdonjövedelemből származik
• Az adóköteles jövedelme legalább 90%-át fizesse ki osztalékként
• A részvények legfeljebb 50%-a lehet 5 vagy annál kevesebb magánszemély tulajdonában
• A teljes eszközállományának legalább 75%-át ingatlanba fektette
• Bruttó bevételének legalább 75%-át bérleti díjakból vagy jelzáloghitel-kamatokból szerzi
• Eszközeinek legfeljebb 25%-át fektetheti be adóköteles REIT-leányvállalatokba

Azért vannak ezek a korlátozó szabályok, mert egy REIT mindenféle adókedvezményt kap, egyrészt amikor vásárol, másrész amikor adózik. A kedvezmények meg azért járnak, hogy sokan részesülhessenek belőle, de csakis akkor, ha az ingatlanbefektetés a fő profil. Szóval nem lehet trükközni azzal, hogy egy cég egy kis ingatlanbefektetés után REIT státuszt kér, hogy elkerülje a társasági adó megfizetését, illetve magánszemély se tud REIT-et csinálni azért, hogy kedvezményes adózással szerezhessen ingatlant.

A REIT-ek pedig azért jó osztalékfizetők, mert minden adóévben az adóköteles jövedelmük legalább 90%-át ki kell fizetniük osztalékként, cserébe nem fizetnek társasági adót. 

Osztalék szempontból a különbség egy REIT és egy átlagos vállalat között tehát ez:

• A REIT az adóköteles jövedelme után nem fizet adót, viszont ezt a pénzt nem is tarthatja meg, a 90%-át legalább ki kell fizetnie osztalékként. Fejleszteni a maradékból, hitelekből és részvénykibocsátásból tud
• Egy hagyományos vállalat befizeti az adót az adóköteles jövedelem után, a maradékot pedig szabadon felhasználja. Fizethet osztalékot, fejleszthet is belőle, vagy éppen saját részvényt vásárolhat

A REIT-ek működése

Nem csak az adózás miatt különböznek a REIT-ek a hagyományos társaságoktól, hanem a működési elvük is más. Az osztalékfizetés miatt ugyanis nem sok pénzük marad újabb ingatlanok vásárlására, és hitelből finanszírozni az ingatlanvásárlást nem fenntartható hosszú távon. A REIT-ek ezért keverik a hitelt és a részvénykibocsátást:

• Felvesznek hitelt ingatlanvásárlásra
• Vásárolnak és kiadják az ingatlant
• A vásárlás miatt a mérlegben az eszközérték megnő
• Részvényeket bocsátanak ki, és a növekvő eszközérték miatt lesz elegendő új vevő
• A részvénykibocsátásból visszafizetik a hiteleket

Ez az egész működés persze folyamatosan keveredik, mindig van hitelfelvétel és -visszafizetés meg részvénykibocsátás is. A lényeg az, hogy a REIT nem egyszerűen hitelt vesz fel, és utána a megvásárolt ingatlan bérbeadásából fedezi a kamatot és az egyéb költségeit, hanem a drága hitelt kiváltja friss tőkével, amit részvénykibocsátás útján vonz be. Tulajdonképpen tulajdonostársakat keres minden új, hitelből megvett ingatlanhoz, és ahogy összeállt a kellő új tulajdonos a friss részvényeket megvásárlókból, már fizeti is vissza a drága hitelt. 

Egy REIT esetében a piacon forgó részvények száma folyamatosan nő, de ez nem higítás, mert a mérlegben ugyanígy nő az eszközök értéke.

REIT-ek elemzése

A REIT-ek pénzügyi jelentéset nem úgy kell értelmezni és elemezni, mint a hagyományos cégekét, ennek oka az ingatlanbefektetés sajátossága.

Egy REIT ingatlanokba invesztál, és az ingatlan értéke máshogyan változik az évek során, mint az egyéb eszközök értéke. Az értékcsökkenés általában egy tényleges költség, ha egy eszköz a könyvben nullán szerepel az értékcsökkenési periódus végén, akkor azt tényleg cserélni kell (például a számítógépeket 3-5 év után), azaz az értékvesztés valós, az értékcsökkenési költség jogos. Egy ingatlant, ha 10 vagy 20 év alatt nullára írják a könyvben, nem kell eldobni és helyette újat venni. Az értékcsökkenés emiatt nem olyan költség, amit el is költ a REIT, emiatt ezt hozzáadjuk az eredményhez. Ez lesz a Funds from Operations (FFO), amiből egy REIT osztalékot fizethet.

A fentiek miatt az osztalék kifizetési aránya (payout ratio = total dividend / net income) a REIT-ekre rossz értéket mutat. A Realty Income (NYSE:O) példáján bemutatva (minden érték 2020 évre vonatkozik):

• Net income: 208 millió
• Kifizetett osztalék: 964 millió
• Payout ratio: 463%

Az ilyen magas kifizetési arány nyilvánvalóan fenntarthatatlan lenne, ötéves átlagra nézve is 238%-ot kapunk, a Realty Income Corp mégis 28 éve emeli folyamatosan az osztalékát és a befektetők veszik, mint a cukrot.

Ha az FFO kifizetési arányt is megnézzük (total dividend / FFO, akkor rájöhetünk ennek az okára is (szintén 2020-ra vonatkoznak a számok):

• Funds from operations: 1180 millió
• Kifizetett osztalék: 964 millió
• FFO payout ratio: 82% (öt éves átlagban is pontosan ennyi)

Ez már nem egy fenntarthatatlan állapot. Az FFO tulajdonképpen a cash flow, a ténylegesen felhasználható pénz, a Realty Income Corp nem nyújtózkodott túl a takaróján.

Ha támogatnád a munkámat, a Patreonon megteheted.

Hogyan emelnek a bajnokok

Aki jó osztalékfizető céget keres, az a hozam mellett biztosan figyeli az osztalékemelési múltat is, azt, hogy hány éve emeli folyamatosan egy adott társaság az osztalékot. Ha ez a szám nagy, akkor a vállalat erős, mert már túlélt jó néhány válságot, és fontosak számára a befektetők, hiszen töretlenül juttat vissza feléjük a megtermelt pénzből. A régóta emelő cégek, az osztalékbajnokok éppen ezért nagyon népszerűek - különösen a válságok idején -, és jellemzően nem nagy hozammal forognak, hiszen a kicsi, de biztos hozam sokak számára értékesebb, mint a nagyobb, de kockázatos. De hogyan is emelnek a bajnokok?

Elsőre azt gondoltam, hogy minél régebb óta emeli az osztalékot egy cég, annál kisebbeket emel, hiszen az osztalék forrása a free cash flow, és a nagy emelések elfogyasztanák azt. Viszont ha egy cég valóban jó, akkor évről évre több pénzt termel, ezért lesz forrása a nagy emeléseknek is. Szóval hogyan is emelik az osztalékot a bajnokok?

Röviden: megbízhatóan és bőven az infláció felett.

A Dividend Champions List augusztusi kiadása alapján készítettem egy kis elemzést. A DCL az oszalékemelési múlt alapján kategorizálja a cégeket, ezeket a kategóriákat használtam én is. A listában 2000-től vannak adatok, tehát az elmúlt 20 év emeléseit tudtam csak vizsgálni.

757 cég szerepelt a listán, a statisztikai elemzéshez mindegyik kategória elegendően nagy számosságú. Itt az összefoglaló: 

Kategória	Definíció: az osztalékemelés évei	Cégek száma a DCL-ben	Osztalékemelés évek átlagosan	Osztalékemelés mértéke átlagosan	Átlagos osztalékhozam
Champions	legalább 25 éve emel	142	40,2	9,50%	2,37%
Contenders	10-24 éve emel	337	13,7	17,40%	2,48%
Challengers	5-9 éve emel	278	7,3	25,30%	2,52%

Néhány gyors megállapítás, mielőtt az évenkénti emeléseket is megnéznénk:

• A champion-ok átlagéveit látva azt mondanám, hogy aki már legalább 25 éve emeli az osztalékot, az nem nagyon akarja abbahagyni. Az osztalékvágás az ilyen cégeknél mindig valami hatalmas problémára utalhat
• Nehéz bajnokká válni. Válságok jönnek 10-15 évenként, olyankor nagyon sokan elvéreznek és osztalékot vágnak. Legalábbis a contenders kategória átlagéletkorát elnézve
• Irtózatosan nagyokat emelt az elmúlt 20 évben minden kategória, még a bajnokok is csaknem évi 10%-ot. Az emelés mértéke valóban laposodik az évek múltával, de bőven infláció feletti marad
• A befektetők értékelik a hosszú osztalékemelési múltat, alacsonyabb hozammal veszik a bajnokokat, mint a többieket. De nem nagy a különbség a kategóriaátlagot tekintve

Ha évekre lebontva nézzük az emeléseket, akkor ezt látjuk:

A bajnokok átlagos éves emelései nagyon stabilak, kis amplitúdóval kerülgetik a húszéves átlagot. A másik két kategória nagyon hektikusan emel, a válságok alatt minimálisan, utána aztán kompenzálnak. Már aki nem vág, hiszen azokat, akik vágtak, csak akkor tartalmazza a táblázat, ha azóta emeltek annyi éven keresztül, hogy visszakerüljenek valamelyik kategóriába.

2009-ben a contendereknél negatív volt az emelés értéke. Ez azért lehetséges, mert akik a csoport tagjai (legalább 10 éve emelnek), azoknak az emelés előtti múltját is tartalmazza a táblázat. Sokan közülük a 2008-2009-es válság alatt osztalékot vágtak, és csak utána kezdték el a folyamatos emelést. Lehet, hogy majd a 2021-es értékeket tartalmazó statisztikában is láthatunk ilyet, a Covid miatti vágásokat.

Lehetne az a konklúzió, hogy csakis osztalékbajnokokba érdemes befektetni, de sajnos a nagy emelések és a magas hozamok nem járnak együtt még a bajnokoknál sem. Tipikusan azok emelnek nagyokat, akiknek a hozama alacson (és azért alacsony a hozamuk, mert száguld az árfolyamuk), akik pedig magas hozammal forognak, azok keveset emelnek, mert a magas hozam azt jelenti, hogy leesett a részvény ára, azaz a cég a befektetők szerint bajban van, és mivel általában tényleg bajban vannak az ilyen cégek, nincs sok pénzük osztalékot emelni, tehát éppen csak a szükséges minimumot lépik meg. A valódi konklúzió inkább az lehetne, hogy egy jó portfólióba kellenek olyan cégek, akik betonbiztosan szállítják az eredményeket, mégha nem is nagy a hozamuk, és kellenek a kockázatosabbak is, mert velük lehet növelni a portfóliónk hozamát. De kihagyni a bajnokokat nem szabad.

Válságok és vágások

A gazdasági világválságok idején megugrik az osztalékot megvágó cégek száma, ez eléggé nyilvánvaló, hiszen a válság azt jelenti, hogy a legtöbb vállalkozás bevétele csökken, az eredményük romlik, nem tudnak pénzt termelni. Akkor meg miből tudnának osztalékot fizetni, ugye. De mennyire szorosan korrelál a vágás és a válság?

A Justin Law által szerkesztett Dividend Champions lista alapján próbáltam egy statisztikát készíteni. Abban sajnos csak 2008 óta vannak adatok, azóta pedig csak kettő nagy válság volt, a 2008-as subprime válság és a 2020-as covid krízis. Milyen kár, hogy nincs régebbről statisztika. Persze jöhettek volna a válságok is gyakrabban, bár nem biztos, hogy a jobb statisztikai adatok kompenzálnák a válságok okozta gazdasági kárt.

Megnéztem, hogy hány cég vágott osztalékot egy évben, és azok, akik osztalékot vágtak, milyen osztalékemelési múlttal rendelkeztek. A lényeg összefoglalva:

• A legtöbben 2020-ban vágtak osztalékot, 118-an. Még csak meg sem közelíti ezt a számot a többi év, 2016-ban volt egy nagyobb hullám, ott 29 cég vágott. 2016-ban éppen hasított az S&P 500, ezek a vágások inkább egyéni céges problémák miatt lehettek, vagy esetleg a 2015-ös komolyabb korrekció utóhatása, nem tudom. 
• A 2020-as osztalékot vágó cégek átlagos osztalékemelési múltja 10,1 év volt. Anélkül, hogy a konkrét cégeket megnézném, erre azt mondom, hogy aki a 2008-as válságot túlélte és újra elkezdett fizetni és emelni, az a következő válságnál ismét osztalékot vágott.
• A 2008-ban csupán 10 cég vágott osztalékot. Ez megdöbbentően kevés, ellenben ha megnézzük, hogy ezeknek a cégeknek mennyi volt az osztalékemelési múltja, akkor itt láthatjuk a rekordot, a 32,5 évet. Itt fáj igazán az, hogy nincsenek statisztikai adataim az előző időszakból. Azt gyanítom, hogy sokkal több cég vágott osztalékot 2008 előtt, 2008-ban a legkitartóbbak véreztek el. Megjegyzem elliott-os szemmel nézve a subprime válság csak az utolsó hulláma lehetett egy nagy korrekciónak, ami 2000 márciusában indult. Na ebben az intervallumban kellene nézni az osztalékvágásokat, ott szerintem sokan elhullottak. 
• 2009-ben is volt egy nagyobb hullám a vágásokban, 28 cég vágott osztalékot (bronzérmes év), 30 éves átlagos osztalékemelési múlttal. Nyilván a 2008-as válság után nem tudott mindenki rögtön helyrejönni, van, aki akkorra vérzett ki.

A tanulság? Ha lenne elég adatom, azt nézném árgus szemekkel, hogy mennyi az osztalékot vágó cégek átlagos osztalékemelési múltja. Ha sokan vágnak azok közül, akik már túléltek néhány válságot, akkor van igazán nagy baj. Az jelzi azt, hogy egy válság nem csak egy hirtelen leszúrás, hanem éveken keresztül átívelő komoly probléma. 2021 ebből a szempontból fontos év lesz, nemcsak azt érdemes figyelni, hogy hányan vágnak, hanem hogy kik. A régiek, vagy csupán a feltörekvők.

Ha valaki tud olyan oldalt, ami megmondja évtizedekre visszamenőleg, hogy:

• S&P 500 tagjai közül mennyi fizetett osztalékot
• Az S&P 500 tagok közül mennyi vágott egy adott évben osztalékot
• Vagy mennyi volt az S&P 500 cégek által kifizetett osztalék összege (itt egy link erre, sajnos csak 2007-ig mutatja a táblázat)

az egy kommentben adja meg, nagyon sokat segítene nekem.

Költözik a Dividend Champions lista

A legtöbb osztalékbefektető előbb-utóbb belefut a dripinvesting.org-ba, ahol sok éven keresztül tartotta karban és osztotta meg az amerikai osztalékfizető cégek listáját David Fish. A halála után Justin Law vette át ezt a munkát és update-eli három éve a listát. Justin pár napja bejelentette, hogy a lista elköltözik a Wide Moat Research-re (itt lehet regisztrálni arra, hogy megkapd a frissítéseket). Én nem vagyok ettől boldog, a WMR mögött álló emberek leginkább abból élnek, hogy sokat publikálnak a Seeking Alphán, nem pedig kereskednek. A dividend champion list marad ingyenes:

Beginning in June, the Dividend Champions list will be moving to Wide Moat Research as the primary point of distribution. The list will continue to be 100% free to access.

Reméljük, tényleg így lesz.

Return on Invested Capital (ROIC)

Return on Invested Capital, a befektetett tőke megtérülése. Megmutatja, hogy egy vállalat mennyire hatékonyan használja fel a befektetők által biztosított eszközöket a jövedelemtermeléshez. Általános mutató, nem csak egy iparágon belüli összehasonlításra lehet használni, ellentétben a ROE vagy ROA mutatókkal.

ROIC = NOPAT / IC 

Ahol a

• NOPAT: Net Operating Profit After Tax, adózás utáni nettó működési eredmény
• IC: Invested Capital, a részvényesek és a hitelezők által befektetett tőke könyv szerinti értéke

Mi az egészséges ROIC érték? Ezt leginkább a WACC és ROIC viszonya határozza meg.

WACC: Weighted Average Cost of Capital, súlyozott átlagos tőkeköltség. Ennyiért szerez a vállalat tőkét a működéséhez különféle forrásokból (részvényeladás, kötvénykibocsátás, bankhitel stb.). A WACC nem egy univerzális állandó, értéke függ az adott cégtől és az adott piactól. 2-5% között szokták átlagosnak tekinteni.

• Ha ROIC < WACC, akkor a cég a periódus végén kevesebbet ér, mint az elején, a befektetett tőke hozama kisebb, mint ennek a tőkének a költsége. A vállalkozás feléli a vagyonát, egy ilyen modell fenntarthatatlan.
• Ha ROIC = WACC, az azt jelenti, hogy a cég tőkét szerez a működéséhez, majd a működés során pont annyit termel ki, amennyi a tőkeköltsége volt, a cég értéke nem változik a periódus alatt. Hosszabb távon egy ilyen cégnek sincs értelme, azért nem érdemes működtetni egy vállalkozást, hogy a tőkét abszolút értéken változatlanul tartsuk, mert így csak elinfláljuk az értéket.
• Ha ROIC > WACC, akkor a befektetett tőke több hozamot termel, mint amennyibe ez a tőke kerül. Ez az egészséges modell.

Ha a ROIC csak a WACC felett van valamivel, az még nem jelent komoly értékteremtő képességet. 5% feletti ROIC-ot egy átlagosan jó cégnek tartósan tudnia kell, de a legjobbak a 10-20% körüli ROIC-ot is tartják hosszú távon.

Biztosan van olyan ember, aki szeret ROIC-ot számolgatni a negyedéves és éves jelentések alapján, én nem ilyen vagyok. Ezért aztán azonkhoz a cégehez, amiket elemzek, szoktam keresni ROIC értékeket. És itt szembesültem is azzal, hogy nincs két ugyanolyan ROIC. Ugyanarra a cégre és ugyanarra a periódusra teljesen mást hoznak ki az egyes szolgáltatók.

Lockheed Martin, ROIC, 2020 év végi adatok:

• Morningstar: 43,14%
• Stock Analysis on Net: 25,67%
• Guru Focus: 16,72%
• WSJ: 40,62%

Nagyon sokan nem is adnak a cégekhez ROIC-ot, Investing, Yahoo Finance, Google Finance, Marketwatch, ezeken nincs ROIC. Sok helyen pedig csak az előfizetők kaphatják meg.

Próbáltam a különbségeknek utánanézni, ez a legvalószínűbb ok: ha éves felbontásban nézzük a ROIC-ot, akkor az a helyes, ha az éves átlagos befektetett tőkeállománnyal számolunk. Viszont van, aki a periódus elején befektetett tőke értékét használja, tehát a periódus (negyedév vagy év) során történő befektetések nem adódnak hozzá az IC-hez. Emiatt a ROIC túl magas lesz, gyanítom a Wall Street Journal meg a Morningstar így csinálják.

Én a jövőben a Stock Analysis on Net értékeit fogom használni (előfizetőként, mert ott sem ingyenes korlátlanul). Sajnos csak a 100 legnagyobb céghez van adatuk, nem mindenhez, de azért nem egy rossz adatforrás. Ha valaki tudja, hogyan lehet tömegesen ROIC-ot lekérni valahonnan, az írja meg.

A Top 10 módszertana

A DRIP által havonta publikált osztalékfizető részvények listáját minden hónapban elemzem és a saját szempontjaim szerint sorrendbe állítom a részvényeket, így alakul ki a havi Top 10, a legjobb osztalékfizető vállalkozások listája. Az online adatok legyűjtéséhez eddig a Thinkorswim (TOS) demó platformját használtam, ami táplálni tudja az Excelt az RTD függvényen keresztül. Ezzel két probléma volt:

• Körülményes volt használni, 2-3 óra volt minden egyes Top 10 előállítása
• A free cash flow adatok használhatatlanok voltak, ezek pedig nagyon fontosak

Találtam egy módszert arra, hogyan tudok jó FCF adatokat leszedni a netről, és ezen felbuzdulva az egész elemzést újragondoltam és leegyszerűsítettem.

Free Cash Flow adatok gyűjtése

A Marketwatch-ról szoktam a TTM adatokat kézzel összeszedni, az adott cég negyedéves cash flow riportjának az utolsó négy negyedévét adtam össze kézzel. Unalmas és fáradtságos munka, de most automatizáltam:

• Az importhtml Google sheet függvény (nem Excel!) segítségével importálom be az adatokat a Marketwatch-ról
• Először előállítok egy szöveget az adott részvény tickerjéből, ami a megfelelő Marketwatch oldalra mutat. Minden negyedéves cash flow riportnak ugyanaz a linkje, csak a ticker különbözik, ez jól automatizálható
• Az importhtml fügvény behozza a cash flow táblát egy külön lapra
• A lapról a free cash flow értéket kikeresem és a négy utolsó negyedév értékeit kiveszem, ezt is tudják a függvények automatikusan
• Az itt szereplő számokat (pl. 1.1B) átkonvertálom normális számokká
• Összeadom a négy értéket és hopp! meg is van a TTM FCF

Így kb. 1 perc alatt megvan 30 részvény FCF-je, több nem is kell, mert nem akarom a teljes DRIP listára az adatokat, csak azokra, amik az előszürésen már jól teljesítettek.

Szűrési szempontok

Market capitalizáció: a TOS tudott revenue értéket adni, de a googlefinance függvény ezt nem tudja, ezért áttértem a marcetcap-ra. Csakis azért használom, hogy kidobjam a túl kicsi cégeket. Az éves árbevétel jobban tetszett, de a kapitalizáció alapján is ki lehet szűrni a túl kicsi cégeket. Most 500 millió USD a korlát, csak az ennél nagyobb marketcap cégek kerülhetnek a Top 10-be. Az 500 milliónál nagyobb cégeknél a méret már nem számít, ez csak egy bináris szűrés.

Aktuális hozam: nem a DRIP tábla hozamát használom, az statikus lenne, hanem lekérem minden részvény árfolyamát a googlefinance-szal és kiszámolom a hozamot. A hozamok alapján sorrendbe állítom a cégeket, a legnagyobb hozamú az első és így tovább. Ez a hozam pontszám. Érdekesség: a tegnapi záró részvényárfolyamok szerint a legnagyobb hozama a Shell Midstream Partners LP-nek (SHLX) volt, 19,81%.

Osztalékemelési múlt: Sorrendbe állítom a cégeket, a legrégebb óta emelő az első és így tovább. Ez az év pontszám. Érdekesség: az American States Water (AWR) az első 66 évvel.

Súlyozott DGR: az 1, 3 és 5 éves átlagos osztalékemelést súlyozom, az egy évesnek van a legnagyobb súlya, az öt évesnek a legkisebb. A tíz éves átlagot nem is nézem, minél régebben történt egy emelés, annál kevésbé valószínű, hogy most is így csinálja majd a cég. Sorrendbe állítom a cégeket, a legnagyobb súlyozott DGR az első és így tovább. Ez a DGR pontszám. Érdekesség: a Marquette National Corp. (MNAT) az első 77,38%-kal (tavaly 102%-ot emelt).

Első sorrend

A hozam pontszám, az év pontszám és a DGR pontszám súlyozott összege alapján sorrendbe állítom a cégeket. A súlyozást bármikor változtathatom, lehet nézni, hogy alakul a sorrend. Most a hozam és az év súlya magas, a DGR-é alacsony, de ezen folyamatosan változtatok majd a DGR javára. Ez egy olyan lista, ami a free cash flow-t még nem veszi figyelembe.

Free Cash Flow: összeszedem a fenti lista (a legjobbak) FCF értékeit és három csoportba sorolom őket: amelyik az FCF 0-70%-át fizeti ki osztalékra, az 0 pont, amelyik 70-100% között, az 100 pont, amelyik 100% felett (vagy 0 alatt, ez a negatív FCF), azt kizárom. A REIT-ekhez nem az FCF-et, hanem a funds from operations értéket használom, ezt kézzel kell kigyűjtenem még mindig, nincs értelme automatizálni, bár lehet, hogy egyszer ennek is nekidudálom magam.

Második sorrend

Az első sorrend pontszámához még hozzáadom a súlyozott FCF pontot (0, 100, vagy kizárás), és így csinálok egy újabb sorrendet. Ennek az első tíz eleme az adott hónap Top 10 osztalékbefektetése.

A decemberi listámat már az új módszer szerint csinálom, a paraméterekhez egyelőre nem nyúlok.

Shareholder Yield

Az osztalékon, a saját részvény vásárláson és az adósságcsökkentésen keresztül a részvényeseknek visszajuttatott hozam. A Net Payout Yield-hez képest itt az adósságcsökkentést is tartalmazza a formula.

net payout yield = dividend yield + net buyback yield

shareholder yield = dividend yield + net buyback yield + debt paydown yield

Ahol a:

• dividend yield: éves osztalék / részvényár
• net buyback yield: az elmúlt 12 hónap során a saját részvény vásárlások értéke / piaci kapitalizáció
• debt paydown yield: az elmúlt 12 hónap során a hosszú távú hitelek törlesztésének értéke / piaci kapitalizáció

William W. Priestnek (Epoch, Executive Chairman) van egy jó összefoglalója arról, hogyan használhatja fel hasznosan egy vállalkozás a megtermelt pénzét: 

• Osztalékot fizet
• Visszavásárolja a részvényeit
• Hiteleket törleszt
• Beruház, fejleszt
• Felvásárol egy másik céget

Az első három az, ami közvetlenül a részvényeseknek juttatja vissza a pénzt: az osztalék konkrétan a zsebükbe teszi, a részvényvásárlás és a hiteltörlesztés pedig a meglévő tulajdonok értékét növeli meg jól látható és kiszámítható módon. A beruházások és az akvizíciók hatása már nem egyértelműen a részvényesek érdekeit szolgálják. Felépíteni egy új székházat, vagy megvenni prémiumáron a konkurenciát nem biztos, hogy értéknövelő felhasználása a free cash flow-nak. Éppen ezért ezekkel nem is számol a shareholder yield.

A net payout yield posztban az első két elemről már írtam, azt nem ismétlem meg. A hitelek visszafizetéséről pedig az alábbiakat érdemes tudni.

A balance sheet-en (mérleg) lehet megtalálni a long-term debt értékeket. Itt egy kép a Sysco éves jelentéséből, bekereteztem a sort. 

Ebből látszik, hogy a 2019-es pénzügyi év zárásakor 8,122 mrd USD volt a hitel, 2018-ban 7,54 mrd USD. Egyébként még sok helyen szerepelnek ezek a számok egy jelentésben, itt például a hiteleket (kötvényeket) részletezik:

Azaz nőtt kb. 581 millió dollárral a hitelállományuk a 2019-es pénzügyi év során. 2019 végén a piaci kapitalizációja a Sysco-nak 44,48 milliárd USD volt (520 millió részvény, 85,54 USD az árfolyam), tehát debt paydown yield -1,3% (-0,581 / 44,48). Negatív érték, hiszen a részvényeseknek rossz, ha nő a vállalkozás hitelállománya, ugyanis a tulajdonuk emiatt kevesebbet ér. A net payout yield ezt nem mutatja meg.

A shareholder yield-et viszonylag egyszerű kiszámolni, de önmagában nem sokat mond. Az nem jó vagy rossz, ha a shareholder yield kisebb, mint a net payout yield. Ahhoz, hogy a hitelállomány csökkenni tudjon, valamikor meg is kell nőnie. A kérdés az, hogy egy cég miért bocsát ki kötvényeket és jól használja-e fel az így megszerzett pénzt.

Ezt sajnos egy jelentésből nem igazán lehet kiolvasni. Függ az iparágtól, az energiaipar például ciklikus iparág, a nagy cégek ott néha azért vesznek fel hitelt, hogy fizetni tudják a soron következő osztalékot. Ami tűnhet felelőtlen osztogatásnak is, de ha évtizedes távlatban nézünk rá egy ilyen cégre, akkor az is lehet, hogy csak az aktuális ciklushoz igazítják a hitelfelvételt. 

Az akvizíciókhoz is hitel kell. Amikor egy cég felvásárol egy másikat, jellemzően eladósodik, de ez nem baj, ha a felvásárlás után megerősödik. Ha pedig a hitel olcsó, mint most, akkor azért is megéri felvenni, hogy ebből a pénzből saját részvényt vásároljanak vissza. Ez történt egyébként az elmúlt időszakban, sokan csinálták a nulla körüli kamatkörnyezetben.

A shareholder yield alakulását több éves perióduson keresztül érdemes nézni, így kaphatunk egy képet a menedzsment prudens működéséről, a tőke helyes allokációjáról. Ha alacsony részvényáraknál vásárolnak saját részvényt, hiteleket akkor fizetnek vissza, amikor nem érdemes részvényt venni, kötvényeket akkor bocsátanak ki, amikor ezt az extra tőkét jól be tudják fektetni, na akkor mondhatjuk egy menedzsmentről, hogy a részvényesek érdekeit szolgálják. Ha ilyen céget találunk, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük az árfolyamát, és amikor alulértékeltté válik, vegyünk a részvényeiből.