Aki jó osztalékfizető céget keres, az a hozam mellett biztosan figyeli az osztalékemelési múltat is, azt, hogy hány éve emeli folyamatosan egy adott társaság az osztalékot. Ha ez a szám nagy, akkor a vállalat erős, mert már túlélt jó néhány válságot, és fontosak számára a befektetők, hiszen töretlenül juttat vissza feléjük a megtermelt pénzből. A régóta emelő cégek, az osztalékbajnokok éppen ezért nagyon népszerűek - különösen a válságok idején -, és jellemzően nem nagy hozammal forognak, hiszen a kicsi, de biztos hozam sokak számára értékesebb, mint a nagyobb, de kockázatos. De hogyan is emelnek a bajnokok?
Elsőre azt gondoltam, hogy minél régebb óta emeli az osztalékot egy cég, annál kisebbeket emel, hiszen az osztalék forrása a free cash flow, és a nagy emelések elfogyasztanák azt. Viszont ha egy cég valóban jó, akkor évről évre több pénzt termel, ezért lesz forrása a nagy emeléseknek is. Szóval hogyan is emelik az osztalékot a bajnokok?
Röviden: megbízhatóan és bőven az infláció felett.
A Dividend Champions List augusztusi kiadása alapján készítettem egy kis elemzést. A DCL az oszalékemelési múlt alapján kategorizálja a cégeket, ezeket a kategóriákat használtam én is. A listában 2000-től vannak adatok, tehát az elmúlt 20 év emeléseit tudtam csak vizsgálni.
757 cég szerepelt a listán, a statisztikai elemzéshez mindegyik kategória elegendően nagy számosságú. Itt az összefoglaló:
Néhány gyors megállapítás, mielőtt az évenkénti emeléseket is megnéznénk:
- A champion-ok átlagéveit látva azt mondanám, hogy aki már legalább 25 éve emeli az osztalékot, az nem nagyon akarja abbahagyni. Az osztalékvágás az ilyen cégeknél mindig valami hatalmas problémára utalhat
- Nehéz bajnokká válni. Válságok jönnek 10-15 évenként, olyankor nagyon sokan elvéreznek és osztalékot vágnak. Legalábbis a contenders kategória átlagéletkorát elnézve
- Irtózatosan nagyokat emelt az elmúlt 20 évben minden kategória, még a bajnokok is csaknem évi 10%-ot. Az emelés mértéke valóban laposodik az évek múltával, de bőven infláció feletti marad
- A befektetők értékelik a hosszú osztalékemelési múltat, alacsonyabb hozammal veszik a bajnokokat, mint a többieket. De nem nagy a különbség a kategóriaátlagot tekintve
Ha évekre lebontva nézzük az emeléseket, akkor ezt látjuk:
A bajnokok átlagos éves emelései nagyon stabilak, kis amplitúdóval kerülgetik a húszéves átlagot. A másik két kategória nagyon hektikusan emel, a válságok alatt minimálisan, utána aztán kompenzálnak. Már aki nem vág, hiszen azokat, akik vágtak, csak akkor tartalmazza a táblázat, ha azóta emeltek annyi éven keresztül, hogy visszakerüljenek valamelyik kategóriába.
2009-ben a contendereknél negatív volt az emelés értéke. Ez azért lehetséges, mert akik a csoport tagjai (legalább 10 éve emelnek), azoknak az emelés előtti múltját is tartalmazza a táblázat. Sokan közülük a 2008-2009-es válság alatt osztalékot vágtak, és csak utána kezdték el a folyamatos emelést. Lehet, hogy majd a 2021-es értékeket tartalmazó statisztikában is láthatunk ilyet, a Covid miatti vágásokat.
Lehetne az a konklúzió, hogy csakis osztalékbajnokokba érdemes befektetni, de sajnos a nagy emelések és a magas hozamok nem járnak együtt még a bajnokoknál sem. Tipikusan azok emelnek nagyokat, akiknek a hozama alacson (és azért alacsony a hozamuk, mert száguld az árfolyamuk), akik pedig magas hozammal forognak, azok keveset emelnek, mert a magas hozam azt jelenti, hogy leesett a részvény ára, azaz a cég a befektetők szerint bajban van, és mivel általában tényleg bajban vannak az ilyen cégek, nincs sok pénzük osztalékot emelni, tehát éppen csak a szükséges minimumot lépik meg. A valódi konklúzió inkább az lehetne, hogy egy jó portfólióba kellenek olyan cégek, akik betonbiztosan szállítják az eredményeket, mégha nem is nagy a hozamuk, és kellenek a kockázatosabbak is, mert velük lehet növelni a portfóliónk hozamát. De kihagyni a bajnokokat nem szabad.
