Ez most nem tőzsde, hanem irodalom. Semmi köze a kereskedéshez, az indexekhez és az osztalékhoz, ellenben hozzám annál több, hiszen ezeket a könyveket én írtam. Ha érdekel, milyen az, amikor nem blogot írok, itt megveheted őket (vagy a megfelelő platform megfelelő alkalmazásában):
Apple Books
Smashwords
Google Play
Történetek az atombomba feltalálásáról, a ’35-ös ki nem osztott irodalmi Nobel-díjról, a Tanácsköztársaság éjszakai életéről és még sok minden másról. Fikció vagy valóság, csaknem száz év távlatából eldönteni nagyon nehéz. De akár így is történhetett minden.
„A Tanácsköztársaság legjobb üzletembere volt dédapám, és nem csak azért, mert a többieket elüldözte vagy kivégezte a proletárdiktatúra. Kis pátosszal ő úgy mondaná, a pokol százharminchárom napja alatt egyedül vállalkozása vitt némi fényt az emberek életébe, a vagyonszerzése egyfajta áldozatos munka volt a világ jobbítására. Kevésbé emelkedetten mondva akkoriban a bűnözés nagyon kifizetődő volt, dédapám pedig megtalálta a legjobban jövedelmező piaci rést a kommunizmus vörös pajzsán.”
„A szövegeim nem attól jók, pontosabban nem csak attól, hogy humoros a tartalom. Vicces dolgokat sokan tudnak írni, sőt még nagyon vicceset is. Bár olyat tényleg csak néhányan tudunk. Az előadásmód, az teszi föl a pontot az i-re.
A hangsúlyok, a tűpontosan kimért szünetek, a mimika, mikor éppen melyikkel kell játszani. Az azonnali reakciók a közönség viselkedésére, a legkisebb rezdülésre is. Gyorsan és frappánsan. Mert észre kell venni mindent, és alakítani a műsort a pillanatnak megfelelően.
Az én személyes tragédiám, hogy a színpadról csak egyféle reakciót láttam eddig. Hogy utálnak. Ha pedig nem hagyom abba azonnal, akkor jön a verés.”
Apple Books
Smashwords
Google Play
„A Tanácsköztársaság legjobb üzletembere volt dédapám, és nem csak azért, mert a többieket elüldözte vagy kivégezte a proletárdiktatúra. Kis pátosszal ő úgy mondaná, a pokol százharminchárom napja alatt egyedül vállalkozása vitt némi fényt az emberek életébe, a vagyonszerzése egyfajta áldozatos munka volt a világ jobbítására. Kevésbé emelkedetten mondva akkoriban a bűnözés nagyon kifizetődő volt, dédapám pedig megtalálta a legjobban jövedelmező piaci rést a kommunizmus vörös pajzsán.”
A hangsúlyok, a tűpontosan kimért szünetek, a mimika, mikor éppen melyikkel kell játszani. Az azonnali reakciók a közönség viselkedésére, a legkisebb rezdülésre is. Gyorsan és frappánsan. Mert észre kell venni mindent, és alakítani a műsort a pillanatnak megfelelően.
Az én személyes tragédiám, hogy a színpadról csak egyféle reakciót láttam eddig. Hogy utálnak. Ha pedig nem hagyom abba azonnal, akkor jön a verés.”
Tavaszi Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése