A REIT-ekről röviden

A REIT-ek (Real Estate Investment Trust) az osztalékbefektetők egyik kedvenc célpontjai az átlagosnál jellemzően magasabb osztalékhozamok miatt. A REIT-ek a tőkéjüket (sok hitellel kiegészítve) ingatlanokba fektetik és azokat kiadják. Ha REIT-ek részvényeit vásároljuk, akkor úgy fektethetünk az ingatlanpiacba, hogy nem veszünk ingatlant, nem kell a hasznosítással vesződnünk, és remélhetjük, hogy mindezeket profik végzik el helyettünk. Nálunk 2017 óta létezik ez a társasági forma, a Szabályozott Ingatlanbefektetési Társaság (SZIT), de az USÁ-ban már több mint 60 éve vannak REIT-ek. Én most az amerikai REIT-ekről írok, mert ott fektetem be a pénzem, és csakis a hagyományos REIT-ekről, a mortgage REIT-eket (amelyek nem közvetlenül ingatlanba, hanem jelzálogba fektetnek), kihagyom. 

A REIT-ek re vonatkozó szabályok

Ahhoz, hogy az amerikai szabályozás szerint egy cég a REIT státuszt megkapja, ezeknek a főbb pontoknak kell megfelelnie:

• Ne legyen pénzintézet vagy biztosítótársaság
• Legyen 100 vagy több személy közös tulajdona
• Jövedelmének 95%-a osztalékból, kamatból és tulajdonjövedelemből származik
• Az adóköteles jövedelme legalább 90%-át fizesse ki osztalékként
• A részvények legfeljebb 50%-a lehet 5 vagy annál kevesebb magánszemély tulajdonában
• A teljes eszközállományának legalább 75%-át ingatlanba fektette
• Bruttó bevételének legalább 75%-át bérleti díjakból vagy jelzáloghitel-kamatokból szerzi
• Eszközeinek legfeljebb 25%-át fektetheti be adóköteles REIT-leányvállalatokba

Azért vannak ezek a korlátozó szabályok, mert egy REIT mindenféle adókedvezményt kap, egyrészt amikor vásárol, másrész amikor adózik. A kedvezmények meg azért járnak, hogy sokan részesülhessenek belőle, de csakis akkor, ha az ingatlanbefektetés a fő profil. Szóval nem lehet trükközni azzal, hogy egy cég egy kis ingatlanbefektetés után REIT státuszt kér, hogy elkerülje a társasági adó megfizetését, illetve magánszemély se tud REIT-et csinálni azért, hogy kedvezményes adózással szerezhessen ingatlant.

A REIT-ek pedig azért jó osztalékfizetők, mert minden adóévben az adóköteles jövedelmük legalább 90%-át ki kell fizetniük osztalékként, cserébe nem fizetnek társasági adót. 

Osztalék szempontból a különbség egy REIT és egy átlagos vállalat között tehát ez:

• A REIT az adóköteles jövedelme után nem fizet adót, viszont ezt a pénzt nem is tarthatja meg, a 90%-át legalább ki kell fizetnie osztalékként. Fejleszteni a maradékból, hitelekből és részvénykibocsátásból tud
• Egy hagyományos vállalat befizeti az adót az adóköteles jövedelem után, a maradékot pedig szabadon felhasználja. Fizethet osztalékot, fejleszthet is belőle, vagy éppen saját részvényt vásárolhat

A REIT-ek működése

Nem csak az adózás miatt különböznek a REIT-ek a hagyományos társaságoktól, hanem a működési elvük is más. Az osztalékfizetés miatt ugyanis nem sok pénzük marad újabb ingatlanok vásárlására, és hitelből finanszírozni az ingatlanvásárlást nem fenntartható hosszú távon. A REIT-ek ezért keverik a hitelt és a részvénykibocsátást:

• Felvesznek hitelt ingatlanvásárlásra
• Vásárolnak és kiadják az ingatlant
• A vásárlás miatt a mérlegben az eszközérték megnő
• Részvényeket bocsátanak ki, és a növekvő eszközérték miatt lesz elegendő új vevő
• A részvénykibocsátásból visszafizetik a hiteleket

Ez az egész működés persze folyamatosan keveredik, mindig van hitelfelvétel és -visszafizetés meg részvénykibocsátás is. A lényeg az, hogy a REIT nem egyszerűen hitelt vesz fel, és utána a megvásárolt ingatlan bérbeadásából fedezi a kamatot és az egyéb költségeit, hanem a drága hitelt kiváltja friss tőkével, amit részvénykibocsátás útján vonz be. Tulajdonképpen tulajdonostársakat keres minden új, hitelből megvett ingatlanhoz, és ahogy összeállt a kellő új tulajdonos a friss részvényeket megvásárlókból, már fizeti is vissza a drága hitelt. 

Egy REIT esetében a piacon forgó részvények száma folyamatosan nő, de ez nem higítás, mert a mérlegben ugyanígy nő az eszközök értéke.

REIT-ek elemzése

A REIT-ek pénzügyi jelentéset nem úgy kell értelmezni és elemezni, mint a hagyományos cégekét, ennek oka az ingatlanbefektetés sajátossága.

Egy REIT ingatlanokba invesztál, és az ingatlan értéke máshogyan változik az évek során, mint az egyéb eszközök értéke. Az értékcsökkenés általában egy tényleges költség, ha egy eszköz a könyvben nullán szerepel az értékcsökkenési periódus végén, akkor azt tényleg cserélni kell (például a számítógépeket 3-5 év után), azaz az értékvesztés valós, az értékcsökkenési költség jogos. Egy ingatlant, ha 10 vagy 20 év alatt nullára írják a könyvben, nem kell eldobni és helyette újat venni. Az értékcsökkenés emiatt nem olyan költség, amit el is költ a REIT, emiatt ezt hozzáadjuk az eredményhez. Ez lesz a Funds from Operations (FFO), amiből egy REIT osztalékot fizethet.

A fentiek miatt az osztalék kifizetési aránya (payout ratio = total dividend / net income) a REIT-ekre rossz értéket mutat. A Realty Income (NYSE:O) példáján bemutatva (minden érték 2020 évre vonatkozik):

• Net income: 208 millió
• Kifizetett osztalék: 964 millió
• Payout ratio: 463%

Az ilyen magas kifizetési arány nyilvánvalóan fenntarthatatlan lenne, ötéves átlagra nézve is 238%-ot kapunk, a Realty Income Corp mégis 28 éve emeli folyamatosan az osztalékát és a befektetők veszik, mint a cukrot.

Ha az FFO kifizetési arányt is megnézzük (total dividend / FFO, akkor rájöhetünk ennek az okára is (szintén 2020-ra vonatkoznak a számok):

• Funds from operations: 1180 millió
• Kifizetett osztalék: 964 millió
• FFO payout ratio: 82% (öt éves átlagban is pontosan ennyi)

Ez már nem egy fenntarthatatlan állapot. Az FFO tulajdonképpen a cash flow, a ténylegesen felhasználható pénz, a Realty Income Corp nem nyújtózkodott túl a takaróján.

Ha támogatnád a munkámat, a Patreonon megteheted.

Hogyan emelnek a bajnokok

Aki jó osztalékfizető céget keres, az a hozam mellett biztosan figyeli az osztalékemelési múltat is, azt, hogy hány éve emeli folyamatosan egy adott társaság az osztalékot. Ha ez a szám nagy, akkor a vállalat erős, mert már túlélt jó néhány válságot, és fontosak számára a befektetők, hiszen töretlenül juttat vissza feléjük a megtermelt pénzből. A régóta emelő cégek, az osztalékbajnokok éppen ezért nagyon népszerűek - különösen a válságok idején -, és jellemzően nem nagy hozammal forognak, hiszen a kicsi, de biztos hozam sokak számára értékesebb, mint a nagyobb, de kockázatos. De hogyan is emelnek a bajnokok?

Elsőre azt gondoltam, hogy minél régebb óta emeli az osztalékot egy cég, annál kisebbeket emel, hiszen az osztalék forrása a free cash flow, és a nagy emelések elfogyasztanák azt. Viszont ha egy cég valóban jó, akkor évről évre több pénzt termel, ezért lesz forrása a nagy emeléseknek is. Szóval hogyan is emelik az osztalékot a bajnokok?

Röviden: megbízhatóan és bőven az infláció felett.

A Dividend Champions List augusztusi kiadása alapján készítettem egy kis elemzést. A DCL az oszalékemelési múlt alapján kategorizálja a cégeket, ezeket a kategóriákat használtam én is. A listában 2000-től vannak adatok, tehát az elmúlt 20 év emeléseit tudtam csak vizsgálni.

757 cég szerepelt a listán, a statisztikai elemzéshez mindegyik kategória elegendően nagy számosságú. Itt az összefoglaló: 

Kategória	Definíció: az osztalékemelés évei	Cégek száma a DCL-ben	Osztalékemelés évek átlagosan	Osztalékemelés mértéke átlagosan	Átlagos osztalékhozam
Champions	legalább 25 éve emel	142	40,2	9,50%	2,37%
Contenders	10-24 éve emel	337	13,7	17,40%	2,48%
Challengers	5-9 éve emel	278	7,3	25,30%	2,52%

Néhány gyors megállapítás, mielőtt az évenkénti emeléseket is megnéznénk:

• A champion-ok átlagéveit látva azt mondanám, hogy aki már legalább 25 éve emeli az osztalékot, az nem nagyon akarja abbahagyni. Az osztalékvágás az ilyen cégeknél mindig valami hatalmas problémára utalhat
• Nehéz bajnokká válni. Válságok jönnek 10-15 évenként, olyankor nagyon sokan elvéreznek és osztalékot vágnak. Legalábbis a contenders kategória átlagéletkorát elnézve
• Irtózatosan nagyokat emelt az elmúlt 20 évben minden kategória, még a bajnokok is csaknem évi 10%-ot. Az emelés mértéke valóban laposodik az évek múltával, de bőven infláció feletti marad
• A befektetők értékelik a hosszú osztalékemelési múltat, alacsonyabb hozammal veszik a bajnokokat, mint a többieket. De nem nagy a különbség a kategóriaátlagot tekintve

Ha évekre lebontva nézzük az emeléseket, akkor ezt látjuk:

A bajnokok átlagos éves emelései nagyon stabilak, kis amplitúdóval kerülgetik a húszéves átlagot. A másik két kategória nagyon hektikusan emel, a válságok alatt minimálisan, utána aztán kompenzálnak. Már aki nem vág, hiszen azokat, akik vágtak, csak akkor tartalmazza a táblázat, ha azóta emeltek annyi éven keresztül, hogy visszakerüljenek valamelyik kategóriába.

2009-ben a contendereknél negatív volt az emelés értéke. Ez azért lehetséges, mert akik a csoport tagjai (legalább 10 éve emelnek), azoknak az emelés előtti múltját is tartalmazza a táblázat. Sokan közülük a 2008-2009-es válság alatt osztalékot vágtak, és csak utána kezdték el a folyamatos emelést. Lehet, hogy majd a 2021-es értékeket tartalmazó statisztikában is láthatunk ilyet, a Covid miatti vágásokat.

Lehetne az a konklúzió, hogy csakis osztalékbajnokokba érdemes befektetni, de sajnos a nagy emelések és a magas hozamok nem járnak együtt még a bajnokoknál sem. Tipikusan azok emelnek nagyokat, akiknek a hozama alacson (és azért alacsony a hozamuk, mert száguld az árfolyamuk), akik pedig magas hozammal forognak, azok keveset emelnek, mert a magas hozam azt jelenti, hogy leesett a részvény ára, azaz a cég a befektetők szerint bajban van, és mivel általában tényleg bajban vannak az ilyen cégek, nincs sok pénzük osztalékot emelni, tehát éppen csak a szükséges minimumot lépik meg. A valódi konklúzió inkább az lehetne, hogy egy jó portfólióba kellenek olyan cégek, akik betonbiztosan szállítják az eredményeket, mégha nem is nagy a hozamuk, és kellenek a kockázatosabbak is, mert velük lehet növelni a portfóliónk hozamát. De kihagyni a bajnokokat nem szabad.

Válságok és vágások

A gazdasági világválságok idején megugrik az osztalékot megvágó cégek száma, ez eléggé nyilvánvaló, hiszen a válság azt jelenti, hogy a legtöbb vállalkozás bevétele csökken, az eredményük romlik, nem tudnak pénzt termelni. Akkor meg miből tudnának osztalékot fizetni, ugye. De mennyire szorosan korrelál a vágás és a válság?

A Justin Law által szerkesztett Dividend Champions lista alapján próbáltam egy statisztikát készíteni. Abban sajnos csak 2008 óta vannak adatok, azóta pedig csak kettő nagy válság volt, a 2008-as subprime válság és a 2020-as covid krízis. Milyen kár, hogy nincs régebbről statisztika. Persze jöhettek volna a válságok is gyakrabban, bár nem biztos, hogy a jobb statisztikai adatok kompenzálnák a válságok okozta gazdasági kárt.

Megnéztem, hogy hány cég vágott osztalékot egy évben, és azok, akik osztalékot vágtak, milyen osztalékemelési múlttal rendelkeztek. A lényeg összefoglalva:

• A legtöbben 2020-ban vágtak osztalékot, 118-an. Még csak meg sem közelíti ezt a számot a többi év, 2016-ban volt egy nagyobb hullám, ott 29 cég vágott. 2016-ban éppen hasított az S&P 500, ezek a vágások inkább egyéni céges problémák miatt lehettek, vagy esetleg a 2015-ös komolyabb korrekció utóhatása, nem tudom. 
• A 2020-as osztalékot vágó cégek átlagos osztalékemelési múltja 10,1 év volt. Anélkül, hogy a konkrét cégeket megnézném, erre azt mondom, hogy aki a 2008-as válságot túlélte és újra elkezdett fizetni és emelni, az a következő válságnál ismét osztalékot vágott.
• A 2008-ban csupán 10 cég vágott osztalékot. Ez megdöbbentően kevés, ellenben ha megnézzük, hogy ezeknek a cégeknek mennyi volt az osztalékemelési múltja, akkor itt láthatjuk a rekordot, a 32,5 évet. Itt fáj igazán az, hogy nincsenek statisztikai adataim az előző időszakból. Azt gyanítom, hogy sokkal több cég vágott osztalékot 2008 előtt, 2008-ban a legkitartóbbak véreztek el. Megjegyzem elliott-os szemmel nézve a subprime válság csak az utolsó hulláma lehetett egy nagy korrekciónak, ami 2000 márciusában indult. Na ebben az intervallumban kellene nézni az osztalékvágásokat, ott szerintem sokan elhullottak. 
• 2009-ben is volt egy nagyobb hullám a vágásokban, 28 cég vágott osztalékot (bronzérmes év), 30 éves átlagos osztalékemelési múlttal. Nyilván a 2008-as válság után nem tudott mindenki rögtön helyrejönni, van, aki akkorra vérzett ki.

A tanulság? Ha lenne elég adatom, azt nézném árgus szemekkel, hogy mennyi az osztalékot vágó cégek átlagos osztalékemelési múltja. Ha sokan vágnak azok közül, akik már túléltek néhány válságot, akkor van igazán nagy baj. Az jelzi azt, hogy egy válság nem csak egy hirtelen leszúrás, hanem éveken keresztül átívelő komoly probléma. 2021 ebből a szempontból fontos év lesz, nemcsak azt érdemes figyelni, hogy hányan vágnak, hanem hogy kik. A régiek, vagy csupán a feltörekvők.

Ha valaki tud olyan oldalt, ami megmondja évtizedekre visszamenőleg, hogy:

• S&P 500 tagjai közül mennyi fizetett osztalékot
• Az S&P 500 tagok közül mennyi vágott egy adott évben osztalékot
• Vagy mennyi volt az S&P 500 cégek által kifizetett osztalék összege (itt egy link erre, sajnos csak 2007-ig mutatja a táblázat)

az egy kommentben adja meg, nagyon sokat segítene nekem.

Költözik a Dividend Champions lista

A legtöbb osztalékbefektető előbb-utóbb belefut a dripinvesting.org-ba, ahol sok éven keresztül tartotta karban és osztotta meg az amerikai osztalékfizető cégek listáját David Fish. A halála után Justin Law vette át ezt a munkát és update-eli három éve a listát. Justin pár napja bejelentette, hogy a lista elköltözik a Wide Moat Research-re (itt lehet regisztrálni arra, hogy megkapd a frissítéseket). Én nem vagyok ettől boldog, a WMR mögött álló emberek leginkább abból élnek, hogy sokat publikálnak a Seeking Alphán, nem pedig kereskednek. A dividend champion list marad ingyenes:

Beginning in June, the Dividend Champions list will be moving to Wide Moat Research as the primary point of distribution. The list will continue to be 100% free to access.

Reméljük, tényleg így lesz.

Return on Invested Capital (ROIC)

Return on Invested Capital, a befektetett tőke megtérülése. Megmutatja, hogy egy vállalat mennyire hatékonyan használja fel a befektetők által biztosított eszközöket a jövedelemtermeléshez. Általános mutató, nem csak egy iparágon belüli összehasonlításra lehet használni, ellentétben a ROE vagy ROA mutatókkal.

ROIC = NOPAT / IC 

Ahol a

• NOPAT: Net Operating Profit After Tax, adózás utáni nettó működési eredmény
• IC: Invested Capital, a részvényesek és a hitelezők által befektetett tőke könyv szerinti értéke

Mi az egészséges ROIC érték? Ezt leginkább a WACC és ROIC viszonya határozza meg.

WACC: Weighted Average Cost of Capital, súlyozott átlagos tőkeköltség. Ennyiért szerez a vállalat tőkét a működéséhez különféle forrásokból (részvényeladás, kötvénykibocsátás, bankhitel stb.). A WACC nem egy univerzális állandó, értéke függ az adott cégtől és az adott piactól. 2-5% között szokták átlagosnak tekinteni.

• Ha ROIC < WACC, akkor a cég a periódus végén kevesebbet ér, mint az elején, a befektetett tőke hozama kisebb, mint ennek a tőkének a költsége. A vállalkozás feléli a vagyonát, egy ilyen modell fenntarthatatlan.
• Ha ROIC = WACC, az azt jelenti, hogy a cég tőkét szerez a működéséhez, majd a működés során pont annyit termel ki, amennyi a tőkeköltsége volt, a cég értéke nem változik a periódus alatt. Hosszabb távon egy ilyen cégnek sincs értelme, azért nem érdemes működtetni egy vállalkozást, hogy a tőkét abszolút értéken változatlanul tartsuk, mert így csak elinfláljuk az értéket.
• Ha ROIC > WACC, akkor a befektetett tőke több hozamot termel, mint amennyibe ez a tőke kerül. Ez az egészséges modell.

Ha a ROIC csak a WACC felett van valamivel, az még nem jelent komoly értékteremtő képességet. 5% feletti ROIC-ot egy átlagosan jó cégnek tartósan tudnia kell, de a legjobbak a 10-20% körüli ROIC-ot is tartják hosszú távon.

Biztosan van olyan ember, aki szeret ROIC-ot számolgatni a negyedéves és éves jelentések alapján, én nem ilyen vagyok. Ezért aztán azonkhoz a cégehez, amiket elemzek, szoktam keresni ROIC értékeket. És itt szembesültem is azzal, hogy nincs két ugyanolyan ROIC. Ugyanarra a cégre és ugyanarra a periódusra teljesen mást hoznak ki az egyes szolgáltatók.

Lockheed Martin, ROIC, 2020 év végi adatok:

• Morningstar: 43,14%
• Stock Analysis on Net: 25,67%
• Guru Focus: 16,72%
• WSJ: 40,62%

Nagyon sokan nem is adnak a cégekhez ROIC-ot, Investing, Yahoo Finance, Google Finance, Marketwatch, ezeken nincs ROIC. Sok helyen pedig csak az előfizetők kaphatják meg.

Próbáltam a különbségeknek utánanézni, ez a legvalószínűbb ok: ha éves felbontásban nézzük a ROIC-ot, akkor az a helyes, ha az éves átlagos befektetett tőkeállománnyal számolunk. Viszont van, aki a periódus elején befektetett tőke értékét használja, tehát a periódus (negyedév vagy év) során történő befektetések nem adódnak hozzá az IC-hez. Emiatt a ROIC túl magas lesz, gyanítom a Wall Street Journal meg a Morningstar így csinálják.

Én a jövőben a Stock Analysis on Net értékeit fogom használni (előfizetőként, mert ott sem ingyenes korlátlanul). Sajnos csak a 100 legnagyobb céghez van adatuk, nem mindenhez, de azért nem egy rossz adatforrás. Ha valaki tudja, hogyan lehet tömegesen ROIC-ot lekérni valahonnan, az írja meg.

A Top 10 módszertana

A DRIP által havonta publikált osztalékfizető részvények listáját minden hónapban elemzem és a saját szempontjaim szerint sorrendbe állítom a részvényeket, így alakul ki a havi Top 10, a legjobb osztalékfizető vállalkozások listája. Az online adatok legyűjtéséhez eddig a Thinkorswim (TOS) demó platformját használtam, ami táplálni tudja az Excelt az RTD függvényen keresztül. Ezzel két probléma volt:

• Körülményes volt használni, 2-3 óra volt minden egyes Top 10 előállítása
• A free cash flow adatok használhatatlanok voltak, ezek pedig nagyon fontosak

Találtam egy módszert arra, hogyan tudok jó FCF adatokat leszedni a netről, és ezen felbuzdulva az egész elemzést újragondoltam és leegyszerűsítettem.

Free Cash Flow adatok gyűjtése

A Marketwatch-ról szoktam a TTM adatokat kézzel összeszedni, az adott cég negyedéves cash flow riportjának az utolsó négy negyedévét adtam össze kézzel. Unalmas és fáradtságos munka, de most automatizáltam:

• Az importhtml Google sheet függvény (nem Excel!) segítségével importálom be az adatokat a Marketwatch-ról
• Először előállítok egy szöveget az adott részvény tickerjéből, ami a megfelelő Marketwatch oldalra mutat. Minden negyedéves cash flow riportnak ugyanaz a linkje, csak a ticker különbözik, ez jól automatizálható
• Az importhtml fügvény behozza a cash flow táblát egy külön lapra
• A lapról a free cash flow értéket kikeresem és a négy utolsó negyedév értékeit kiveszem, ezt is tudják a függvények automatikusan
• Az itt szereplő számokat (pl. 1.1B) átkonvertálom normális számokká
• Összeadom a négy értéket és hopp! meg is van a TTM FCF

Így kb. 1 perc alatt megvan 30 részvény FCF-je, több nem is kell, mert nem akarom a teljes DRIP listára az adatokat, csak azokra, amik az előszürésen már jól teljesítettek.

Szűrési szempontok

Market capitalizáció: a TOS tudott revenue értéket adni, de a googlefinance függvény ezt nem tudja, ezért áttértem a marcetcap-ra. Csakis azért használom, hogy kidobjam a túl kicsi cégeket. Az éves árbevétel jobban tetszett, de a kapitalizáció alapján is ki lehet szűrni a túl kicsi cégeket. Most 500 millió USD a korlát, csak az ennél nagyobb marketcap cégek kerülhetnek a Top 10-be. Az 500 milliónál nagyobb cégeknél a méret már nem számít, ez csak egy bináris szűrés.

Aktuális hozam: nem a DRIP tábla hozamát használom, az statikus lenne, hanem lekérem minden részvény árfolyamát a googlefinance-szal és kiszámolom a hozamot. A hozamok alapján sorrendbe állítom a cégeket, a legnagyobb hozamú az első és így tovább. Ez a hozam pontszám. Érdekesség: a tegnapi záró részvényárfolyamok szerint a legnagyobb hozama a Shell Midstream Partners LP-nek (SHLX) volt, 19,81%.

Osztalékemelési múlt: Sorrendbe állítom a cégeket, a legrégebb óta emelő az első és így tovább. Ez az év pontszám. Érdekesség: az American States Water (AWR) az első 66 évvel.

Súlyozott DGR: az 1, 3 és 5 éves átlagos osztalékemelést súlyozom, az egy évesnek van a legnagyobb súlya, az öt évesnek a legkisebb. A tíz éves átlagot nem is nézem, minél régebben történt egy emelés, annál kevésbé valószínű, hogy most is így csinálja majd a cég. Sorrendbe állítom a cégeket, a legnagyobb súlyozott DGR az első és így tovább. Ez a DGR pontszám. Érdekesség: a Marquette National Corp. (MNAT) az első 77,38%-kal (tavaly 102%-ot emelt).

Első sorrend

A hozam pontszám, az év pontszám és a DGR pontszám súlyozott összege alapján sorrendbe állítom a cégeket. A súlyozást bármikor változtathatom, lehet nézni, hogy alakul a sorrend. Most a hozam és az év súlya magas, a DGR-é alacsony, de ezen folyamatosan változtatok majd a DGR javára. Ez egy olyan lista, ami a free cash flow-t még nem veszi figyelembe.

Free Cash Flow: összeszedem a fenti lista (a legjobbak) FCF értékeit és három csoportba sorolom őket: amelyik az FCF 0-70%-át fizeti ki osztalékra, az 0 pont, amelyik 70-100% között, az 100 pont, amelyik 100% felett (vagy 0 alatt, ez a negatív FCF), azt kizárom. A REIT-ekhez nem az FCF-et, hanem a funds from operations értéket használom, ezt kézzel kell kigyűjtenem még mindig, nincs értelme automatizálni, bár lehet, hogy egyszer ennek is nekidudálom magam.

Második sorrend

Az első sorrend pontszámához még hozzáadom a súlyozott FCF pontot (0, 100, vagy kizárás), és így csinálok egy újabb sorrendet. Ennek az első tíz eleme az adott hónap Top 10 osztalékbefektetése.

A decemberi listámat már az új módszer szerint csinálom, a paraméterekhez egyelőre nem nyúlok.

Shareholder Yield

Az osztalékon, a saját részvény vásárláson és az adósságcsökkentésen keresztül a részvényeseknek visszajuttatott hozam. A Net Payout Yield-hez képest itt az adósságcsökkentést is tartalmazza a formula.

net payout yield = dividend yield + net buyback yield

shareholder yield = dividend yield + net buyback yield + debt paydown yield

Ahol a:

• dividend yield: éves osztalék / részvényár
• net buyback yield: az elmúlt 12 hónap során a saját részvény vásárlások értéke / piaci kapitalizáció
• debt paydown yield: az elmúlt 12 hónap során a hosszú távú hitelek törlesztésének értéke / piaci kapitalizáció

William W. Priestnek (Epoch, Executive Chairman) van egy jó összefoglalója arról, hogyan használhatja fel hasznosan egy vállalkozás a megtermelt pénzét: 

• Osztalékot fizet
• Visszavásárolja a részvényeit
• Hiteleket törleszt
• Beruház, fejleszt
• Felvásárol egy másik céget

Az első három az, ami közvetlenül a részvényeseknek juttatja vissza a pénzt: az osztalék konkrétan a zsebükbe teszi, a részvényvásárlás és a hiteltörlesztés pedig a meglévő tulajdonok értékét növeli meg jól látható és kiszámítható módon. A beruházások és az akvizíciók hatása már nem egyértelműen a részvényesek érdekeit szolgálják. Felépíteni egy új székházat, vagy megvenni prémiumáron a konkurenciát nem biztos, hogy értéknövelő felhasználása a free cash flow-nak. Éppen ezért ezekkel nem is számol a shareholder yield.

A net payout yield posztban az első két elemről már írtam, azt nem ismétlem meg. A hitelek visszafizetéséről pedig az alábbiakat érdemes tudni.

A balance sheet-en (mérleg) lehet megtalálni a long-term debt értékeket. Itt egy kép a Sysco éves jelentéséből, bekereteztem a sort. 

Ebből látszik, hogy a 2019-es pénzügyi év zárásakor 8,122 mrd USD volt a hitel, 2018-ban 7,54 mrd USD. Egyébként még sok helyen szerepelnek ezek a számok egy jelentésben, itt például a hiteleket (kötvényeket) részletezik:

Azaz nőtt kb. 581 millió dollárral a hitelállományuk a 2019-es pénzügyi év során. 2019 végén a piaci kapitalizációja a Sysco-nak 44,48 milliárd USD volt (520 millió részvény, 85,54 USD az árfolyam), tehát debt paydown yield -1,3% (-0,581 / 44,48). Negatív érték, hiszen a részvényeseknek rossz, ha nő a vállalkozás hitelállománya, ugyanis a tulajdonuk emiatt kevesebbet ér. A net payout yield ezt nem mutatja meg.

A shareholder yield-et viszonylag egyszerű kiszámolni, de önmagában nem sokat mond. Az nem jó vagy rossz, ha a shareholder yield kisebb, mint a net payout yield. Ahhoz, hogy a hitelállomány csökkenni tudjon, valamikor meg is kell nőnie. A kérdés az, hogy egy cég miért bocsát ki kötvényeket és jól használja-e fel az így megszerzett pénzt.

Ezt sajnos egy jelentésből nem igazán lehet kiolvasni. Függ az iparágtól, az energiaipar például ciklikus iparág, a nagy cégek ott néha azért vesznek fel hitelt, hogy fizetni tudják a soron következő osztalékot. Ami tűnhet felelőtlen osztogatásnak is, de ha évtizedes távlatban nézünk rá egy ilyen cégre, akkor az is lehet, hogy csak az aktuális ciklushoz igazítják a hitelfelvételt. 

Az akvizíciókhoz is hitel kell. Amikor egy cég felvásárol egy másikat, jellemzően eladósodik, de ez nem baj, ha a felvásárlás után megerősödik. Ha pedig a hitel olcsó, mint most, akkor azért is megéri felvenni, hogy ebből a pénzből saját részvényt vásároljanak vissza. Ez történt egyébként az elmúlt időszakban, sokan csinálták a nulla körüli kamatkörnyezetben.

A shareholder yield alakulását több éves perióduson keresztül érdemes nézni, így kaphatunk egy képet a menedzsment prudens működéséről, a tőke helyes allokációjáról. Ha alacsony részvényáraknál vásárolnak saját részvényt, hiteleket akkor fizetnek vissza, amikor nem érdemes részvényt venni, kötvényeket akkor bocsátanak ki, amikor ezt az extra tőkét jól be tudják fektetni, na akkor mondhatjuk egy menedzsmentről, hogy a részvényesek érdekeit szolgálják. Ha ilyen céget találunk, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük az árfolyamát, és amikor alulértékeltté válik, vegyünk a részvényeiből.

Free Cash Flow

A tőzsdén szereplő vállalkozások három fő pénzügyi jelentést tesznek közzé negyedévenként:

• Income statement (eredménykimutatás)
• Balance sheet (mérleg)
• Cash flow statement (pénzáramlás kimutatás)

Most az income és a cash flow közti különbségről írok, mert osztalékbefektetőként nem árt, ha tudjuk, hogy hosszú távon osztalékot csak abból lehet fizetni, ami a zsebben van.

A cash flow statement három részből áll:

• Operating activities: nekünk, befektetőknek ez a legfontosabb, az üzemi pénzáram, mert itt derül ki az, hogy mennyi pénzt termel a vállalkozás, miközben azt csinálja, amire alapvetően létrehozták. Kalapácsot gyárt, gyógyszer készít, turistákat utaztat.
• Investing activities: a free cash flow szempontjából itt a legfontosabb tétel a Capital Expenditures, a beruházások. De egyébként itt jelentik a cégek azokat a tételeket, amik nem a normál működésükhöz köthetők, mert egyszeri tételek: felvásárlások, cégrészek eladása stb.
• Financing activities: itt jelenik meg a kifizetett osztalék és – ha van – a saját részvény visszavásárlása. Meg a kölcsönökhöz/kötvényekhez tartozó terhek. A shareholder yield számításához nagyon fontos, a free cash flow-hoz kevésbé.

A free cash flow ezekből nagyon egyszerűen kiszámolható: megnézzük, mennyi pénz jött be a vállalkozás normál működéséből, és kivonjuk belőle azt, amit elköltött a beruházásokra. Azaz: Operating cash flow mínusz Capital expenditures. Ez lesz az a pénz, amit a vállalkozás szabadon elkölthet. Például osztalékot fizethet belőle.

Itt az AT&T 2020 Q1 időszakra vonatkozó 10-Q SEC filing-jéből a cash flow rész, bekarikáztam a fentieket.

Az income statement részei a következők:

• Sales/revenue: a bevétel.
• Cost of Goods Sold: a bevételhez köthető költségek. Itt jelenik meg a depreciation (értékcsökkenés) is, ami miatt osztalékbefektetőként ezt a jelentést nem vesszük annyira komolyan, mint a cash flow riportot.
• Net income: az eredmény. Pontosabban a papíron kimutatott eredmény.

Nekünk, osztalékbefektetőknek azért nagyon fontos a cash flow jelentés, mert osztalékot csak abból a pénzből lehet fizetni, ami ott van a vállalkozás számláján.

Egy ki példa a cash flow statement és income statement közti különbségre.

Van egy cég, aminek van 1 millió USD az éves bevétele:

• Cash flow statement: Operating activities: 1 mUSD
• Income statement: Revenue: 1 mUSD

Vesz az aktuális pénzügyi évben 0,5 millióért számítógépet, mondjuk lecseréli az összes PC-jét:

• Cash flow statement: Capital Expenditures: 0,5 mUSD (az investing activities alatt)
• Depreciation: 0,1 mUSD (ha öt év alatt amortizálják le a gépeket)

Mit látunk a jelentésekből:

• Cash flow riport: 0,5 mUSD a free cash flow, mert free cash flow = operating cash flow – capital expenditures
• Income statement: 0,9 mUSD a net income, mert net income = revenue – cost (itt most leegyszerűsítve a depretiation a költség)

Ki lehetne fizetni osztalékként 0,9 millió USD-t? Nyilván nem, hiszen nincs annyi pénz a cég számláján. Na, ezért fontos a cash flow statement.

Egyébként, ha a cég értékét nézzük, az income statement nem hazudik, a vállalkozás tényleg megér ennyit. Van pénze, plusz van olyan eszköze, aminek van piaci értéke. Csakhogy ez az eszköz nem monetizálható, mert ha eladják, akkor a vállalkozás nem tud működni.

Trükközhetnek a cégek ezekkel a számokkal? Hát persze.

• Az első, talán nem is trükk, hanem inkább csak kicsiny kozmetika, amikor a depreciation időszakát kiterjesztik azért, hogy az adott évben az ezen a soron elszámolt költség alacsonyabb legyen. Volt egy beruházás, amit eredetileg 5 évre terveztek, de rosszak a számok idén, ezért legyen inkább 10 év. Máris feleződik az értékcsökkenés sor és egyúttal javul az income statemet szerinti eredmény. Ezt előszeretettel alkalmazzák a beruházásigényes iparágak cégei. Olaj, telekommunikáció például. 
• Esetleg költséget számolnak el beruházásként. Ez mondjuk a cash flow jelentést nem változtatja (kevesebb költség, ugyanannyival több beruházás), de az income statement-et szépíti. Például szoftverfejlesztésre költ egy vállalkozás sokat, amit a beszerzett hardverre aktiválnak, így a fejlesztőknek kifizetett tényleges bér az amortizáció idejére elkenődik.
• Mi számít normál működésnek? Minél több pénz kerül a cash flow statement operating activities szekciójába, annál jobb lesz a cash flow riport. Érdemesnek tűnhet tehát felcímkézni az egyszeri tételeket úgy, hogy azok a normál működés részeként jelenjenek meg. Ezt mi, egyszerű befektetők nem igazán tudjuk kivédeni, nehéz észrevenni, bizonyos esetekben ez már a csalás kategória.
• Other: az egyebek. Ember legyen a talpán, aki itt kiigazodik, annyit mindenesetre jó tudni, hogy nem jó jelzés az, ha ez a sor nagyon fluktuál.

A Free Cash Flow és az ebből számolt FCF payout ration nem a Bölcsek Köve, az iparág, a ciklikusság, a konkrét cég aktuális helyzete (felvásárlás, hitelfelvétel, adókörnyezet változása) mind befolyásolhatják, mégis azt mondom, hogy ezt érdemes figyelni. Az a vállalkozás, amelyik a hosszú távon a free cash flow-ja 70%-ánál többet fizet ki osztalékként (vannak persze kivételek, például a dohányipar), nem való egy rendes osztalékportfólióba. Azokból jó válogatni, akinek van tartalékjuk.

Megbízhatóság

Mikor befektetési célpontot keresek, nem csak a számokat nézem meg a jelentésekben, de azt is próbálom ellenőrizni, hogy a menedzsment mennyire hitelesen kommunikál. Leginkább azt, hogy milyen éves célokat tűznek ki, és az év lezártával ezeknek a céloknak a teljesüléséről beszámolnak-e.

Buffett 2019-es hírlevele szerint (kiemeltem a releváns részt):

In addition, we constantly seek to buy new businesses that meet three criteria. First, they must earn good returns on the net tangible capital required in their operation. Second, they must be run by able and honest managers. Finally, they must be available at a sensible price.

Az ő módszere erre az, hogy évtizedeken keresztül olvassa a követett cégek negyedéves jelentéseit, és így van egy alapos és aktuális képe és véleménye a cégek hitelességéről és a menedzsment teljesítményéről. Ezzel én nem tudok, és nem is akarok versenyezni, de az éves jelentések közzététele után két dolgot mindig megnézek:

• Earnings Call Transcript: ez a leirata a telefonkonferenciának, amit a menedzsment tart a befektetőknek
• Earnings Call Slides: ez pedig a prezentáció

Egy jó cég, amikor értékeli az évet, azt is elmondja, hogy egy évvel azelőtt mik voltak a fő célok és azok hogyan teljesültek, illetve bemutatják az előttük álló évre vonatkozó fő célkitűzéseket is. Ha egy menedzsment konzekvensen így csinálja, és ráadásul még folyamatosan teljesíti is az éves célkitűzéseket, akkor az egy jó és hiteles menedzsment.

Erre mutatok most egy példát.

AT&T, akire lehet számítani

Itt van a 2017-es pénzügyi év zárásakor közzétett prezentációból a 2018-ra vonatkozó legfontosabb néhány előrejelzés.

És ez a 2018-as pénzügyi év zárása utáni slideshow-ból a releváns oldal:

 

Én most csak a Free Cash Flow-ra vonatkozó pontokhoz kerestem az infót, de vannak egyéb számok is, egy telco cégnél például a Capex az mindig kritikus, mennyit terveznek költeni és mennyit költöttek ténylegesen. De most az FCF:

• 21 milliárd elérése volt a cél
• 22 milliárd lett

Ugyanebben a 2018-as prezentációban a 2019-es célokról is volt egy slide:

Egy év múlva, a 2019-es zárásakor ezt mutatták be:

Szintén a Free Cash Flow-nál maradva:

• 26 milliárd körülre tervezték
• 29 milliárd lett

A 2019-es slide-ok között pedig ott vannak a 2020-as célok is:

A Free Cash Flow-t a 28 milliárd dolláros tartományba tervezik. 2021 januárjában érdemes lesz majd ránézni. A Covid-19 miatt lehet, hogy nem érik ezt el, de ha beszámolnak róla és azt mondják, hogy kevesebb lett, mert ez és ez történt, az még mindig százszor hitelesebb, mintha a prezentációban nem beszélnének róla. A jelentésben úgyis szerepelni fog, én pedig rá fogok keresni.

Net Payout Yield

Amikor cégeket keresek az osztalék portfóliómba, a net payout yieldet is megnézem az értékelés során. Összeszedtem a lényeget róla.

Net Payout Yield

Az osztalékon és a saját részvény vásárláson keresztül a részvényeseknek visszajuttatott hozam. Itt egy pontos definíció rá.

net payout yield = dividend yield + net buyback yield

Ahol a:

• dividend yield: éves osztalék / részvényár;
• net buyback yield: elmúlt 12 hónap saját részvény vásárlás értéke / piaci kapitalizáció.

Aki osztalék portfóliót épít, annak érdemes a net payout yieldet is néznie az osztalékhozam mellett.

Nem minden jó osztalékot fizető cég veszi a saját részvényeit, van, amelyik egyszerűen csak osztalékként adja vissza a tulajdonosoknak a pénzt. A két módszer alapvetően abban különbözik, hogy:

• Az osztalék egy olyan konkrét összeg, amit a részvénytulajdonos megkap, adózik utána a tárgyévben és elköltheti a nettót.
• A részvény visszavásárlással a tulajdonunk értéke nő, nincs kifizetés, nincs adófizetési kötelezettségünk, csak akkor, ha ezt a megnövelt értékű tulajdont (a részvényeinket) eladjuk.

A jó menedzsmentet onnan ismerni meg, hogy akkor vesz saját részvényt, ha az megéri. Ha egy cég részvényeinek beesik az árfolyama és a cégnek van szabad forrása, akkor érdemes saját részvényt venni, mert olcsón lehet hozzájutni. Ha magas az árfolyam, akkor a részvényvásárlás pazarlás, hiszen egy túlárazott eszközön keresztül juttat vissza értéket a tulajdonosoknak, nyilvánvalóan rossz hatásfokkal. Pont, ahogyan a befektetők gondolkoznak.

A nagy kérdés, hogy mi az egészséges értéke a net payout yieldnek.

A Seeking Alphán a Stone Fox Capital készít havi listát Top Net Payout Yields - hónap címmel, itt a decemberi. Állításuk szerint ezeknek a cégeknek a teljes hozama (total return) jobb, mint az S&P 500-é.

Szerintem ezt így kijelenteni nem szabad.

Van egy ETF, a Cambria Shareholder Yield ETF (SYLD), amelyik az S&P 500-ból szelektál a shareholder yield alapján (a shareholder yield a net payout yielden felül még a hitelek visszafizetését is tartalmazza), és a top 100 cégből vásárol. Nem ész nélkül, hanem az árfolyamot is értékelve, de azt pontosan nem tudni, mi a belépési pontjuk.

Na ez az alap az S&P 500-hoz képest rosszabbul teljesít.

A konklúzió annyi, hogy olyan cég részvényeit érdemes vásárolni:

• aminek a net payout yield-je magasabb az S&P 500 átlagánál;
• akkor vesz saját részvényt, amikor az árfolyam alacsony.

Ha a saját részvény vásárlás magas árfolyamon történik, akkor az nem a részvényesek, hanem a menedzsment érdekeit szolgálja (pl. eladják a saját csomagukat jó áron, vagy a bónuszuk kapcsolódik az SRV-hez), az ilyen cégeket érdemes kerülni.

OTP - certifikát kiütés

A shortjaim háromnegyedét lezártam sávosan, 10% alatti kis nyerőkkel, nem bírtam már a feszültséget, amit a tartásuk okozott. Viszont egy kereskedési ötletet kaptam tegnap, ha lesz időm figyelni erre, akkor mindenképpen megjátszom.

Certifikát kiütés

06.26-án reggel, nyitás után talán húsz perccel az árfolyam elérte a 11465-öt, ami a TL37 korlát ára volt. Onnan nagyon gyorsan 11300-ig zuhant, mondjuk 15 perc alatt. Ennek a 15 perces gyertyának a forgalma 81000 darab körül volt, előtte és utána a töredéke, a követő gyertyának például csak 8100, a 10%-a a nagy esésnek. Nyilvánvaló, hogy a certi kiütése okozta a nagy esést.

Így működik a certifikát hivatalosan:

• Erste 300000 darabot bocsátott ki ebből (itt lehet megnézni).
• Azt, hogy mennyit adtak el, nem tudom, és azt sem, hogy ezt hol lehetne megnézni. Az biztos, hogy amíg az árjegyző ad el belőle, addig biztosan nem fogyott el az összes, tehát 300 ezer alatti darab van a piacon.
• Erste elvileg minden certit fedez, azaz a mögöttes termékre ők kötnek a megfelelő irányba. Ha eladnak egy long certit, akkor az azt jelenti, hogy vesznek egy részvényt. Short certi eladásakor nyitnak egy shortot. A hasznuk a spread, a vétel és eladás közti különbség, már persze akkor, ha nem játszik csúnyán, mert lehetnek market maker is, de ez most nem is érdekes.
• A kiütési ár a stop szint. Beállít Erste egy stop loss-t 11465-re arra a részvényre, amit azért vett, hogy a certi kockázatot fedezze. Ha eléri az árfolyam ezt a szintet, a stop aktiválódik, és piaci áron eladásra kínálja az összes részvényt, ami az eladott certiket fedezte. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy piaciár -15%-kal rakja a könyvbe, hogy biztosan elmenjen.
• Tegnap 81 ezer darab került eladásra nagyon rövid idő alatt. Beszéltem is velük telefonon, azt mondta a bróker, hogy egy pillanat alatt esett az árfolyam 80 forintot, és utána még tovább. Nyilván azért, mert nem volt sok vevő a könyvben, egy pillanat alatt levitte az árfolyamot a 81 ezer eladásra berakott részvény.
• Erste kockázata a certiken gyakorlatilag nulla, mert a maradványértéket úgy állapítja meg, hogy az eladott részvényeken ne bukjon. Ha csak 10 forintot esett volna a részvény a KO szint után, akkor a maradványérték magasabb volna. Csak akkor bukna, ha a kötési ár alá esne a stoppok miatt az árfolyam, de nem véletlenül van kötés és a korlát között ötszáz forint. A darabszámok, az átlagos forgalom és ez a védő árfolyamsáv garantálják, hogy szinte nulla annak a kockázata, hogy Erste bukóban szálljon ki. Akkor ugyanis nem tudná a certi tulajdonostól behajtani a veszteségét, de hát ez csak egy nagyon kis valószínűségi esemény.

Na most a kereskedési ötlet:

• Ha egy certi kiütése közelében jár az árfolyam, akkor ha tényleg lesz kiütés, ott lesz egy gyors le vagy felszúrás a stoppok aktiválódása miatt, a certifikát típusától függően.
• Ha ezt a szúrást mondjuk 100 pontnak veszem (vagy százötvennek, ki mennyire keresi az aljat/tetőt, itt most 165 pont volt), akkor érdemes lehet abból a típusú certiből venni, amit éppen kiütnek. Ahol a kiütés van, onnan mínusz száz, oda kalkulálni egy másik, ugyanolyan irányú certi árfolyamát, és berakni egy vételi megbízást. Azaz kontra trade, mert a certi stoppok eldurranása miatt lehet egy olyan beszálló, ami rövid távon eredményezhet pár száz pontot.
• Fontos, hogy ne olyan certit keressünk, ami a kiütési sorban a következő lenne. Nemrég volt olyan, hogy két OTP short certit ütöttek ki egy nap, pont a stoppok miatti kényszerzárásokkal. Az első certi stoppjai felkergették az árfolyamot a másik certi korlátjáig, és az is eldurrant. Nem érdemes ennyire keresni a kockázatot.

Rajzon az esemény:

Osztalék részvény fogalmak

Champion, Aristocrat, Challenger, van néhány kategória, amivel találkozni lehet a neten, itt van egy kis magyarázat róluk. US cégekre vonatkozó fogalmak, európai cégek ezeken a listákon nincsenek.

Dividend Aristocrats (a Standard & Poor's tartja karban a Dividend Aristocrats Indexet)

• Legalább 25 éve emel osztalékot (szigorúan minden évben?, ebben nem vagyok biztos)
• Szerepel az S&P 500 indexben
• 3 milliárd dollár piaci kapitalizáció az S&P 500 átsúlyozásának napján
• 5 millió dolláros napi átlagos forgalom az átsúlyozást megelőző hat hónapban
• Link az arisztokratákhoz

Dividend Champions (DRiP definíció)

• Legalább 25 éve emel osztalékot (lehet olyan év, amikor nem emel, de csökkentés nincs)
• Méret vagy forgalom követelmény nincsen
• A The DRiP Investing Resource Center létrehozója és működtetője, a néhai Dave Fish alkotta meg a fogalmat és update-elte havonta a listát

Értelemszerűen minden Aristocrat egyben Champion is, de nem minden Champion tagja a Dividend Aristocrats klubnak.

Dividend Achievers (az Indxis tartja karban a Broad Dividend Achievers Indexet) 

• 10-24 éve emel osztalékot (szigorúan minden évben?, ebben nem vagyok biztos)
• NYSE-n vagy Nasdaq-on megtalálható
• Napi átlagos 500 000 USD forgalom a Broad Dividend Achievers Index felülvizsgálatát megelőző két hónapban, azaz novemberben és decemberben
• A Sure Dividend site-ról letölthető a lista

Dividend Contenders (DRiP definíció)

• 10-24 éve emel osztalékot (lehet olyan év, amikor nem emel, de csökkentés nincs)
• Méret vagy forgalom követelmény nincsen
• A DRiP-en a lista, ugyanaz a link, mint a Challengers-nél.

Minden Achiever egyben Contender is, de nem minden Contender tagja a Dividend Achievers listának.

Dividend Challengers (DRiP definíció)

• 5-9 éve emel osztalékot (lehet olyan év, amikor nem emel, de csökkentés nincs)
• Méret vagy forgalom követelmény nincsen
• A DRiP-en a lista, ugyanaz a link, mint a Challengers-nél.

Találkozni még a Dividend Kings fogalommal is, ezek azok az arisztokraták, akik 50+ éve emelik az osztalékot. Ha valaki akarja, szűrheti az Aristocrats listát, szerintem ennek már nincs értelme.

Vector Group

Ma végre megkaptam a split utáni részvényeket. Ezek a fontosabb tudnivalók:

• A darabolás szeptember 17-én volt, 20 részvényből 21-et csináltak.
• Két hét után, 09.27-én kezdte az amerikai elszámolóház kiküldeni az értesítéseket a brókereknek. 
• Az én brókerem szerint  max. 5 napig tart, amíg "ideér" az infó, ez most három volt. Bár az is lehet, hogy a magyar brókercég húzta volna még, de telefonálgattam minden nap, hogy mi van már.
• A töredék részvények valószínűleg elvesznek:
• Az elszámolóház brókercégenként összesítve küldi a bónusz papírokat: a totál részvényszám 5%-át adja, lecsapva a végét, ha nem egész számra jön ki.
• Ha a részvények több ügyfél között oszlanak meg, és nem oszthatóak el pontosan (pl. egyik ügyfélnek 100,5 bónusz papír jár, a másiknak 40,5, a bróker meg kapott 141-et), akkor írnak Amerikába, hogy a felosztandó részvényeket fizessék ki készpénzben, hogy a töredékeket is a megfelelő számlára tudják írni.
• Az elszámolóház nagy valószínűséggel erre nem mond semmit (bár állítólag néha hajlandó a fizetésre, ilyenkor a bróker jóváírja a számlán az egy részvénynél kevesebb töredéket, immáron pénzben).
• A legvalószínűbb azonban, hogy a magyar bróker megtartja ezeket a papírokat, vagy egyszerűen csak eladja. Már azt se értem, miért kéne Amerikából küldeni a töredéket pénzben, mikor itt helyben is meg tudnák ezt csinálni: eladja azt a pár papírt, amit fel kell osztani az itteni tulajdonosok között.
• Mondjuk nem nagy pénz, 13,76 most az árfolyam, nekem egy fél papír jutna még, ezt fogom bukni, de a módszer érdekes. Ki tudja, hátha egyszer lesz Bershire részvényem (most 320000 USD), ott egy splitnél már nem lenne mindegy, mi lesz a töredékekkel.

Na és akkor a VGR pakkom: 16,07 a bekerülési ár, ez 9,96% hozam. Most 13,76 az árfolyam, valószínűleg egy csomagot még veszek, mert ezen az árfolyamon már 11,63% a hozam.

Volt osztalékfizetés is egyébként, még a split előtti mennyiségre kaptam meg az osztalékot (az már a múlt héten megérkezett a számlámra).

Próbáltam utánanézni, van-e hír a Phillip Frost féle botrányról. A SEC szerint három kispapír árfolyamát manipulálták, nem Frost volt az értelmi szerző, hanem Barry Honig, aki hamis cikkeket (is) íratott a Seeking Alphára. Ezt én is olvasom rendszeresen, hát rájuk sem vet jó fényt ez az ügy. A három papír egyébként nincs nevesítve, a Vector inkább csak azért érintett, mert Frost 10+%-os tulaj benne.

EON CFD teszt

Még áprilisban szólt a Thinkmarkets, hogy lehet részvény CFD-kkel is kereskedni az MT4-ben, most a teszt számlámon kipróbáltam.

Eon short:

• Árfolyam: 9,3
• Darab: 100
• SL: 9,7
• TP: 8,7

A spread-ra floating-ot ír az Eon esetében, gyakorlatilag 0,1 EUR. Beraktam egy képet az MT4-ről, amikor még a megbízás nem kötött be, és egyet utána, a kötés után. Itt már látszik, hogy 9,3 árfolyamnál (grafikon) én 9,39-en zárhatok, ez 0,09 spread-et jelent. Egyébként 0,1 is volt sokszor.

Marginra 20%-ot írt. 220 USD-t mutat, ami 185 EUR, és ez tényleg 20% (185/(100*9,3)).

Hagyom, hogy a TP vagy az SL zárjon, aztán a swap-ot is látni fogom. Most a swap-ra ezt írja:

• Long: 0,080176
• Short: 0,096399

9,6 EUR lesz a 100 CFD-re? Soknak tűnik, a mozgása meg daytrade-re kevés.
Update: kedden -0,11 volt a swap, ez egy hétvége és a hétfő. Nem tudom, hogy jön ki, de ez már baráti nagyon.

MT4, kötés előtt:

MT4, kötés után:

Update, zárás után:

Nem is volt rossz ötlet ez a short, majdnem elment a céláramig. Ha nem teszt lett volna, akkor valószínűleg a TP közelében zártam volna. Így viszont a stop zárt. Másfél hónapig volt nyitva a pozíció, a swap 72,71 EUR volt, nagyon sok.

Tanulság: gyors mozgásra esetleg érdemes megjátszani, de hosszan tartani öngyilkosság.

ThinkMarkets

Április elején kaptam egy emailt a ThinkMarketstől, hogy részvényekkel is lehet náluk kereskedni. Ők azok, akiket a Random javasolt, miután szakítottak az FXCM-mel. Nyitottam náluk számlát, eddig bevált. És most van lehetőség kereskedni részvény CFD-kkel is:

• USA és német papírok, 125 darab;
• Csakis CFD, azaz a papír nem kerül a birtokunkba;
• Nincs osztalék;
• Nincs vételi/eladási jutalék, de van spread;
• A napon túli tartásnak van költsége, lent kirakok egy képet az Eonra, látszik a long és short swap;
• Sell és buy ugyanúgy, mint az index CFD-knél;
• MT4-ben kereskedhető;
• Historikus adatok nincsenek, csak áprilistól, a napos chartokat el lehet felejteni (persze nem néztem meg az összes részvényt);
• 10:1 a tőkeáttétel;
• Kereskedni csak akkor lehet, amikor az adott tőzsde nyitva van, ellentétben pl. a DAX CFD-vel.

Jó, hogy lehet egyszerűen shortolni, nem kell certivel kínlódni, figyelni az árjegyzőt és tartani a kiütéstől.

A swap gyorsan meg tudja enni a profitot, csakis daytrade-re érdemes használni.

Eonra számolgattam, de úgy tűnt elsőre, hogy nem nagy üzlet. A napi mozgás kicsi, még a 10:1-es áttétellel sokkal kevesebbet lehet keresni ugyanakkora tőkével, mint a DAX esetén. De ki fogom próbálni a teszten, és ha bejön, akkor talán használni fogom. Egy papír általában kiszámíthatóbb, mint egy index.

MOL

Investingnél van valami probléma, a MOL adatok nem frissültek napokig, ezért a chartok nem biztos, hogy tökéletesek.

Viszont van most egy olyan helyzet, amivel egy elméletet lehet igazolni vagy cáfolni, nevezetesen, hogy naposnál nagyobb TF-en logaritmikus skálát kell alkalmazni, nem lineárisat, mert ilyen idősíkon az emberek általában az arányokra emlékeznek csak, nem az értékekre, és erre a log skála jobb.

A csatornák viselkedése alapján fogom megtudni a végső igazságot.

Az ideiglenes Elliott-i trendcsatorna (1 - 3 összekötve és eltolva a 2-re) jellemzője, hogy a 4/A legfeljebb megérinti, de egy B-vel még pattan, és végül a 4/C töri a csatornát. Megdöbbentően pontos és jó módszer, sokszor használom.

A MOL esetében a lineáris chartnál a csatornatörés megtörtént, a log skálásnál még nem. Azaz a lineáris szerint már elkészült a w4, a logaritmikus szerint még csak a 4/[a]. Pár hét, és kiderül. Ha a hullámok hosszát nézem, akkor a w4 rövidebb, mint a w2, és a w3-hoz képest nagyon kevés ideig futott. Még a negyedik fut inkább.

A D1 chartról hiányzik a mai nap, és a H és 4H chartok meg lyukasak, szóval használhatatlan az egész. De azért jól látszik, hogy 03.05-én egy erős impulzus indult meg felfelé, aminek ma vége van. Ez vagy az 5/[i] volt, vagy a 4/[b]/(a). Ez esetben a [b] egy zigzag lesz, és valószínűleg 3100 körül végződik. 2698 alatt ez a számozás rossz.

A TL21-et tartom, bár lehet, hogy megint a mohóságom lesz a vesztem. 25%-os pluszban volt tegnap, 3100-as árfolyamnál kb. 35%-ot fogok rajta. Ha bejön.

W1 log:

W1 lineáris:

Napos hiányos:

Richter

12.11-én mint a villám, csinált egy leszúrást, és befejezte a C hullámot. Elkapnom persze nem sikerült, mi több, certivel nem is lehetett volna az Árjegyző működése miatt:

• 2017.12.11-én a Richter árfolyama 6495 - 6220 között mozgott (max-min), ez 275 forintos sáv.
• A TL06 ugyanekkor 2167 - 2114 között mozgott, mindössze 53 forintot. A 6220-as leszúrást az gyakorlatilag pár perc alatt csinálta meg a papír, 6380 - 6220 - 6380 megvolt 10 percen belül. Az Árjegyző ezt még akkor se követi le, ha normálisan működik. Hát még ha úgy, mint például ma.

Richter 2017.12.11-én:

Egy ilyen leszúrást certifikáttal nem lehet elkapni az Árjegyző lassúsága miatt. DAX-ban automatikusan követik a certik az árfolyamot, de a részvényekben nem.

EBRCHTL06 2017.12.11-én:

Most a napos chart könyvszerűen hozza, amit kell:

• w3-ról indult egy flat korrekció
• a [b] hullám 78%-át visszakorrigálta az [a] hullámnak
• a [c] egy tökéletes impulzus volt sávaljig
• a [c] divergenciát mutat, a [c]/(iii) RSI-je alacsonyabb, mint a [c] aljánál.
• a w4 a w3 61,8%-át korrigálta vissza

Vettem is TL11-et 592-ért. 6158 a KO-ja, viszonylag közel van, de ez az impulzus olyan szép volt, hogy nem hiszem, hogy tovább esik. 7000 benne van simán az árfolyamban, az majdnem 100%-os haszon. A TL06-ot is tartom.

D1:

H4:

Impulzus kereskedése

Sokszor nehéz eldönteni egy formálódó alakzatról, hogy impulzus vagy zigzag. De ha sikerül, és impulzus alakul, akkor az elég jól kereskedhető:

• Az impulzusok legtöbbjére igaz, hogy a harmadik hulláma a legerősebb és legmeredekebb (a legrövidebb nem lehet).
• Ha van egy hullám és annak a korrekciója, akkor a Kennedy-csatornát érdemes berajzolni (kiindulási pont összekötve a korrekció végével és eltolva az első hullám csúcsára). A zigzag elhal a csatorna tetején, vagy még előbb, az impulzus áttöri a csatornatetőt.
• Ha impulzus indult, akkor a második azonos irányú hullám (zigzag esetén a C lenne az, impulzusnál a 3) meredekebb, mint az első (A vagy 1).
• A csatornatetőt nagy forgalommal és nagy gyertyával töri át.
• Ha az áttörés megvolt, akkor a legnagyobb forgalmú gyertyát szimmetria középpontként lehet használni. Amennyit ment addig a w3, annyit fog még menni.
• Stop a w1 alá néhány ponttal, TP a szimmetriához, és ha RR nagyobb mint 1, akkor érdemes venni.
• Ha a következő gyertya forgalma még nagyobb, akkor megy a szimmetria középpont is vele.
• A fibo expansion-t érdemes felrakni a w1 és w2 alapján. A szimmetria és a hozzá legközelebbi fibó szint egy jó kiszállót jelent, ott lesz a w3 vége.

Itt egy DAX impulzus M5-ön, elég jól hozza a jegyeket:

Fibo 2,618 esik a szimmetriával felmért ponthoz legközelebb, el is ment addig a harmadik hullám

Hamis csúzli

Ezt csak én hívom így, nem tudom, hogy van-e rá valami szép kifejezés. A setup lényege, hogy kialakulóban van egy slingshot:

• Megvan már a két lába, de a követő gyertya még nem készült el (a jobb láb utáni gyertya, ami mutatja majd, hogy tényleg csúcs/alj volt a jobb láb)
• Az RSI értékek között nagyon nagy a különbség. Egy jó slingshotnál a lábak közti RSI értékek különbsége 2-5 között van. Ha ennél jóval nagyobb, akkor iszonyú erős lenne a slingshot, ezért inkább ki sem alakul, nehogy szétlője a chartot.
• Az RSI értékek túl magasak BuSS, vagy túl alacsonyak BeSS esetén. Ha a megfeszített csúzli elsülne, nem lenne tere az árfolyamnak emelkedni vagy ereszkedni.

Ilyenkor érdemes azt megjátszani, hogy a bal (korábbi) láb értékét megfogja haladni a jobb lábat követő gyertya. Ma volt H4-en egy ilyen eset, 40-50 pontot lehetett keresni rajta viszonylag nagy biztonsággal. Hamis BeSS:

RSI különbség 14, és 43-ról kellene lezuhannia egy óriásit az árfolyammal együtt.

Még volt egy óra a követő gyertya elkészültéig, amikor megcsinálta az első láb maximumát.

Profitabilitás

A profitabilitás két dologtól függ, a találati aránytól és a payoff ratio-tól.

• Találati arány: nyerő kötés / összes kötés * 100. Ha minden második trade nyerő, akkor 50% a találati arány.
• Payoff ratio: átlagos nyereség / átlagos veszteség. Ha a nyerő kötések átlagos nyeresége 100, a a bukó kötések átlagos bukója 50, akkor 100 / 50 = 2 a payoff ratio.

Nincs jó érték a fentiekhez, de a hosszú távú eredményességhez az kell, hogy a találati arány * átlagos nyereség nagyobb legyen, mint a bukó arány * átlagos bukó.

Ha minden második kötés nyerő (találati arány = 50%), és az átlagos nyerők ugyanakkorák, mint az átlagos bukók, akkor pontosan nullán vagyunk. Ezért nem érdemes trade-elni.

Stratégiától, habitustól, a kereskedésre fordítható időtől és még sok mástól függhet, hogy melyik paramétert érdemes javítani. Nekem a célom az, hogy a payoff * találati arány folyamatosan 1 felett legyen. 50%-os találati arány esetén payoff = 2, azaz az átlagos nyerő kétszer akkora, mint az átlagos bukó. Vagy 75%-os találati aránynál a payoff 1 legyen, azaz ugyanannyi az átlagos nyerő, mint a bukó.

A táblázat azt mutatja, hogy az egyik paraméter változása esetén a másiknak hol kell lennie ahhoz, hogy a benchmarkot felülmúljam.